Miért gondoljuk a párokat gyakran rokonoknak?

Miért gondoljuk a párokat gyakran rokonoknak?

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / Miért gondoljuk a párokat gyakran rokonoknak?

Ilyenkor arra gondolunk, hogy biztosan nagyon összeillenek, hiszen a külsejük alapján máris összhangot sugároznak. De vajon tudat alatt ösztönösen választották egymást vagy csak véletlenül alakult így? A kutatások többféle magyarázattal is szolgálnak az érdekes jelenségre.

A tudomány szerint ezek lehetnek az okok

A legegyszerűbb magyarázat a hasonlóságra, hogy a legtöbben eleve azonos rasszból választanak párt. Ennek hosszú időkre visszanyúló oka, hogy ezt döntést a környezet is jobban elfogadja és egyébként is jobban vonzódunk a hozzánk hasonló bőrszínű emberekhez.

Egy amerikai kutatás kissé rácáfolt erre az igazságra, mivel megállapította, hogy az ázsiaiak és a latinok nagyon vonzónak tartották a másik nemet képviselő fehéreket is. Az elmélet tehát mégsem ad teljes magyarázatot, ráadásul a hasonló bőrszín ellenére számos egyéb megjelenésbeli különbség adódhat. 

Szűkül a kör, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb ember a saját arcvonásait szereti viszont látni a választottjánál. Egy vizsgálat igazolta is, hogy több ember arcrészletéből összeállított arcok közül a legtöbben azt találták vonzónak, amelyben a saját vonásaik is el voltak rejtve. A többség számára legszimpatikusabb arc az volt, amely a saját arc 22%-át tartalmazta. Eközben a résztvevő nem is tudta, hogy azok az ő vonásai. Mindez tehát tudattalanul működik bennünk.

A tudomány magyarázata egyszerű: hajlamosak vagyunk az ismerős ingereket kedvelni, azért, mert megkönnyíti annak feldolgozását.

Az agy számára a könnyű egyúttal kellemeset is jelent, ezért vonzódunk ösztönösen azokhoz az arcvonásokhoz, amelyek hasonlítanak valamire, amit jól ismerünk. És ugyan mit ismerhetnénk a legjobban, ha nem a saját arcunk jegyeit?

További érdekességek

A párválasztás során állítólag két alapmotivációnk van: a jó gének keresése -ezért számít a vonzó megjelenés – és az önmagunkhoz hasonló kutatása. Így történik, hogy a jó külsejű nők és férfiak éppolyan nagy valószínűséggel találnak egymásra, mint a hasonló vonású férfiak és nők.

Mindezekhez hozzájön az a tanulási folyamat, melyet még gyerekként sajátítunk el. A szexuális bevésődés azt jelenti, hogy az élőlények olyan partnert választanak, amely hasonlít a szüleikre, ez igaz az emberre is. Az ellenkező nemű szülő hatása ilyen szempontból meghatározó, a kisgyerekként szerzett benyomások alakítják ki a párválasztási preferenciát.

Azt is vizsgálták, hogy azoknál az embereknél teljesül ez a megállapítás, akik szüleikkel jó viszonyt ápoltak, tehát nagyobb eséllyel keressük az ellenkező nemű szülőnk hasonmását, ha vele gyerekként jó kapcsolatunk alakult ki.

A hasonló kinézetű partner kiválasztásánál a tudomány szerint a környezet is nagy befolyással bír. Magyarul, a hasonló külsővel rendelkező személyeknek a közvélekedés szeret hasonló személyiségjegyeket társítani, azt üzenve ezzel, hogy valószínűleg összeillő pár lennének. Sokakat tehát a mások elvárásának való megfelelés is motiválhat arra, hogy olyan partnert válasszon, akinek fizikai jegyei hasonlóak az övéhez.

A legtöbb tanulmány az arcberendezés hasonlóságára összpontosított a téma kutatásakor, de néhány számba vette a testalkat hasonlóságának fontosságát is. Egyes tanulmányok szerint gyakori a párok testtömeg indexének, magasságának, testalkatának hasonlósága is. Ez adódhat az egyéni preferencián túl abból is, hogy az összeillő párok hasonló életmódot követnek, például azonos diéta szerint élnek, ugyanazt a mozgásformát kedvelik.

cottonbro/pexels.com

Az idő múlásával egyre nagyobb a hasonlóság

Érdekes megfigyelés az is, hogy sok pár megjelenésbeli hasonlósága inkább későbbi együtt töltött éveikre jellemző. Fiatalon még nem annyira szembetűnő a hasonlóságuk. Egy vizsgálatban 25 éven át gyűjtöttek képeket a kutatók különböző házaspárokról és megfigyelték, hogy külsejük az idő előrehaladtával egyre jobban hasonlít. A növekvő hasonlóság pedig a kapcsolat minőségének javulását is jelzi. Az arcvonások egyre nagyobb hasonlósága az empatikus mimika kapcsán alakulhat ki, vagyis az egymás iránti empátia révén a párok hasonló érzelmeket táplálnak és azok kifejezése hasonló arckifejezéssel jár.

Bizonyos mimika és arcifejezés ugyanazon arcizmokat mozgatja és hasonló módon alakít ki ráncokat, így az öregedési mintázat hasonlósága teszi a két arcot nagyon egyformává az idő múlásával.

Összességben elmondható, hogy a párok külsejének hasonlósága összetett pszichológiai folyamatokra vezet vissza, nem csupán arról van szó, hogy magunkhoz hasonló megjelenésű párt választunk, mert esztétikailag az vonz minket. Ez is igaz, de a kutatások szerint több van a háttérben.

A hasonlónak tűnő párok nem csak külsejükben, de életmódjukban, arckifejezéseikben, érzelmi világukat tekintve és személyiségükben is hasonlítanak egymásra. Mindez pedig az idővel csak még jobban elmélyül – a hasonlóságuk pedig boldogabb párossá is teszi őket.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást