További érdekességek
A párválasztás során állítólag két alapmotivációnk van: a jó gének keresése -ezért számít a vonzó megjelenés – és az önmagunkhoz hasonló kutatása. Így történik, hogy a jó külsejű nők és férfiak éppolyan nagy valószínűséggel találnak egymásra, mint a hasonló vonású férfiak és nők.
Mindezekhez hozzájön az a tanulási folyamat, melyet még gyerekként sajátítunk el. A szexuális bevésődés azt jelenti, hogy az élőlények olyan partnert választanak, amely hasonlít a szüleikre, ez igaz az emberre is. Az ellenkező nemű szülő hatása ilyen szempontból meghatározó, a kisgyerekként szerzett benyomások alakítják ki a párválasztási preferenciát.
Azt is vizsgálták, hogy azoknál az embereknél teljesül ez a megállapítás, akik szüleikkel jó viszonyt ápoltak, tehát nagyobb eséllyel keressük az ellenkező nemű szülőnk hasonmását, ha vele gyerekként jó kapcsolatunk alakult ki.
A hasonló kinézetű partner kiválasztásánál a tudomány szerint a környezet is nagy befolyással bír. Magyarul, a hasonló külsővel rendelkező személyeknek a közvélekedés szeret hasonló személyiségjegyeket társítani, azt üzenve ezzel, hogy valószínűleg összeillő pár lennének. Sokakat tehát a mások elvárásának való megfelelés is motiválhat arra, hogy olyan partnert válasszon, akinek fizikai jegyei hasonlóak az övéhez. Olvass még a témában
A legtöbb tanulmány az arcberendezés hasonlóságára összpontosított a téma kutatásakor, de néhány számba vette a testalkat hasonlóságának fontosságát is. Egyes tanulmányok szerint gyakori a párok testtömeg indexének, magasságának, testalkatának hasonlósága is. Ez adódhat az egyéni preferencián túl abból is, hogy az összeillő párok hasonló életmódot követnek, például azonos diéta szerint élnek, ugyanazt a mozgásformát kedvelik.
