„Kaphatok egy kiskutyát? Légyszííí!” – hangzik fel időszakosan a kérdés a gyerkőctől, akinek az minden vágya, hogy szert tegyen egy bundás barátra. Ám sok szülő vonakodik kisállattal lepni meg a csemetéjét és nem feltétlenül azért, mert esetleg szaga van, sok pénzt visz el vagy mert irtóznak annak a gondolatától, hogy lakásban tartsák. Sokszor inkább az rettenti el őket, hogy ki fog róla gondoskodni. A szülőknek épp elég maga a gyerek, akár a munka, egy állat már csak púp lenne a hátán.
Ám az igazság az, hogy megéri egy négylábú családtag befogadása, mert számos pozitív hatása lehet arra nézve, milyen felnőtt válik az utódunkból. Másoknak az a kifogása a kisállat ellen, hogy nem szeretnék, hogy a gyerek összeszedjen valamit az állattól. Pedig nagyszüleink, de még a szüleink között is akadnak, akik vidéken nőttek fel, lovak és disznók között, állati matériában tapicskolva, és mégsem lett a bajuk, viszont ellenállóbb lett a szervezetük.
De ha most eltekintünk ettől és csak arra koncentrálunk, hogy a kisállattartás felelősséggel jár, ez abszolút igaz. Nem csak abból áll, hogy beszereztünk egy szőrös szeretetcsomagot. Arról a cukiságládáról gondoskodni kell.
Éppen ezért, csak az a szülő vágjon bele, aki maga is felelősségteljes ember! Tenni kell azért, hogy nekik is ugyanúgy, mint az embernek, meglegyen a testi és lelki jólétük. Ám ha valaki készen áll ezekre a kihívásokra, akkor annak megéri a gyerkőcének megadni a vágyát, mert:
Empatikusabb lesz
Minél több időt tölt vele a lurkó, annál jobban megtanulja felismerni a különböző érzelmeket.
Ez különösen előnyös lehet akár egy olyan tökmagnál, aki durva másokkal. Nem egy olyan csodát láttunk, hogy az egyébként agresszív gyerek milyen óvatosan tud hozzáérni a kiscicájához. Azért, mert megtanult ráhangolódni az állatra, ahogy azt is, meddig mehet el. Például ha, kezd durva lenni, a macska odakap neki vagy ráfúj.