A Hókirálynő
A Hókirálynő Andersen legambiciózusabb meséje – számtalan képpel és metaforával írta meg a történetet, az értelem és az érzelem, a valóság és az álom összefüggéseit boncolgatva. A két szegény félárva gyerek, Kay és Gerda kalandjai a hűségnek, a mindent legyőző bátor szeretetnek és a kitartásnak állítanak emléket.
A varázslatos téli utazás nem csak egy tipikus vándorlás, hanem jóval több a mögöttes tartalma. Amikor Kay jéggé dermed, Andersen azt implikálja, hogy a barátunk, a szerelmünk – vagyis a szeretet – elhagyása egyenlő a spirituális halállal. Éppen ezért Gerda végtelen szeretete az, ami legyőz havat és jeget, hideget és telet, ezzel együtt a szimbolikus halált is.
