Ahogy felnőttek leszünk, úgy szokunk le egyre inkább a mesékről. Nagy veszteség ez nekünk, elnézve ilyenkor decemberben a boldog gyerekarcokat, ahogy tündérmeséket bámulnak, esti meséket hallgatnak és mese DVD-t kapnak a karácsonyfa alá. Biztosan te is emlékszel még gyerekkorod kedvenc kalandos történeteire. Ám az is lehet, hogy már csak halványan dereng valami a múltból, hogy hogyan is végződött a kis herceg és a róka elbeszélése, vagy hogy miként került Pán Péter Sohaországba.
1/5. A mese ereje
Vannak olyan újraolvasós és újranézős fabulák, amelyek olyan örökérvényű igazságokat, reményeket és örömöket szőnek a soraikba, hogy az ember örökre a lelkébe zárja azokat.
Boldizsár Ildikó nagyszerű meseterapeuta szavaival élve: „A mese olyan »helyszínre« viszi el az embert, ahol ritkán jár: a tudattalanba, az ősképek birodalmába, ezért már maga a megmerítkezés is felszabadító erővel hat.”
Öt ilyen mesét idézünk fel most, az év legvarázslatosabb hónapjában.
2/5. A kis herceg
Idén 75 éves a kis herceg története, és még mindig a világ egyik legkedveltebb könyve. Van valami titokzatos komolyság a B612-es aszteroidáról származó törékeny szőke kisfiúban, aki ugyan a gyerekek szemével néz a világra, de észrevételeit egy sokat megélt felnőtt bölcsességével artikulálja.
Fejezetről fejezetre szó esik a barátságról, szerelemről, technológiai haladásról, fogyasztói társadalomról, letűnt értékrendről, és ez – haladva a modern kor negatív változásaival – még aktuálisabbá teszik a történetet. A kis herceg, a róka és a kígyó szinte mitológiai alakok, filozófiai párbeszédeik időtlenné teszik a mesét. Az utolsó felemelő kép pedig szinte minden olvasó retinájába beleégett.
