Az időszámításunk előtti 1500-as években már voltak kísérletek az aktus során a hüvelybe jutott spermák megfékezésére. A spermiumok lassítására többnyire a hüvelyfalra kent mézet vetették be, de akácfa levelet és kötszert is használtak erre a célra. Egy i.e. 1550-ben íródott papirusz tekercs szerint egyes akácfajok gumiszerű váladékából egyfajta pesszáriumot készítettek a nők, s jól ismerték annak spermaölő tulajdonságait is.
A későbbi, fémből készült méhszájsapkák igen nagy fájdalmat okoztak a nőknek, de ezzel is próbálkoztak. A nem kívánt terhesség megakadályozására egészen elképesztő alapanyagokat is felhasználtak elődeink, egyebek mellett, ecetet, szamártejet, krokodil trágyát. Közismert tény volt a szoptatás azon természetes hatása, hogy gátolja a teherbeesést. Az anyák emiatt 3-5 évig is szoptatták gyermekeiket.
Léteztek olyan, szájhagyomány útján terjedő tapasztalatok is, hogy ha egy nő együttlét közben menyétherét kötöz a combjai közé, nem eshet teherbe.
Olvass még a témában
Mózes első könyvében, másnéven a Teremtés Könyvében is több szó esik a fogantatás megakadályozásának módszereiről. A coitus interruptus, vagyis a megszakításos közösülés tárgyilagos leírása arra ösztönzi a férfiakat, hogy az ejakuláció előtti pillanatokban vegyék ki hímvesszőjüket a feleségük öléből és szórják magvaikat a földre.