Eközben Kínában még a gyógynövényeknél is veszélyesebb módszert kísérleteztek ki azok számára, akik soha többé nem kívántak gyermeket a világra hozni. A különleges ital egy folyadék volt, összetevői pedig higany és olaj, amit egy napig kellett hevíteni, majd meginni. A nők ezzel a saját életüket is kockára tették, de még mindig elviselhetőbb megoldásnak tartották, mint az Európában terjedő újszülött gyilkosságot.
A keresztény világban egészen a 15. század közepéig létezett megoldás a terhesség megakadályozására vagy megszakítására. 1484-ben azonban VIII. Ince pápa boszorkányságnak kiáltotta ki a fogamzásgátlás (beleértve a megszakításos közösülés) és az abortusz minden formáját. Aki ezzel próbálkozott, beszélt róla vagy tanácsot adott a témában, azt boszorkányként börtönbe vetették vagy megégették.
Az első „óvszereket” emiatt eredetileg nem is a teherbeesés elkerülése miatt kezdték használni, sokkal inkább a nem megfelelő higiénia miatti, igen gyakori nemi betegségek ellen. A korai óvszerek készülhettek szövetből, állati bőrből (főleg birka, kígyó, disznó bőréből), de még macskahólyagból is, sőt teknősbékák belsőségeit is felhasználták a célra. Az első gumióvszerekre 1855-ig kellett várni és kezdetben csak katonák számára volt elérhető. Olvass még a témában
Ma legalább tízféle fogamzásgátló módszer létezik. Ez a sokrétű és szabad választás azonban csak az utóbbi évtizedek lehetőségeként teremtődött meg. Világszerte komoly erőfeszítésükbe került a nőknek, hogy saját maguk rendelkezzenek arról, mikor szeretnének teherbe esni, egyáltalán akarnak-e gyermeket szülni. A modern korban a politika is felhasználta a szexuális védekezés szabályozását a hatalomgyakorlás eszközeként.