Sikerült bizonyítani, hogy a testvérbántalmazás felnőttkorban összefüggésbe hozható a rossz mentális egészséggel. De mit is jelent ez pontosan?
Aki nem egykeként nőtt fel, az pontosan tudja, hogy a testvérek között időről időre van nézeteltérés, összezördülés, néha pedig fizikálisan is elfajul a helyzet. Sajnos a testvéri viszonyokról is felépített a társadalmunk egy idillikus képet. A reklámokban nincs vita, hajtépés a családtagok között, éppen ellenkezőleg: a nagyobbik testvér félti-óvja, dédelgeti a kicsit, míg utóbbi csodálattal nézi és követi a bátyját, vagy nővérét.
Sokakat talán éppen ezért ér olyan váratlanul és sokkolóan a valóság, amit viszont már nem tudunk visszaforgatni. Azonban a gyerekekre még csak haragudni sem lehet, náluk ráadásul jönnek-mennek a nézeteltérések. Az egyik pillanatban a legjobb barátok, a másikban már ádáz ellenségek, és ennek megfelelően viselkednek. Te pedig középen állsz, mint bíró, és próbálsz igazságot tenni, ami nagyjából lehetetlen.
Azonban egészen más az alkalmi összezörrenés és verekedés, mint a fizikai bántalmazás. A York-i Egyetem kutatói úgy találták, hogy azok a gyerekek, akiket fiatalkorukban rendszeresen zaklattak a testvéreik, serdülőkorban és a későbbiek során is nagyobb kockázatnak voltak kitéve a mentális problémáknak.
A tanulmány szerzői több mint 17 000 felnőtt adatait vizsgálták. Megtudták, hogy a mentális problémák elsősorban azoknál jelentkeztek, akiknek a konfliktusai a kamaszkorra tehetőek. Tehát távolról sem arról van szó, hogy amikor az óvodás, kisiskolás gyermekek összevesznek, akkor nyomban azon kell aggódnod, hogy ennek mentális nyomai maradnak. A kutatás megmutatta, hogy jóval későbbi időszakról van szó. Ez viszont nagyon szomorú abból a szempontból, hogy itt már a gyerekek tökéletesen tudatában vannak annak, mit tesznek. Visszaélnek erőfölényükkel, hatalmukkal, vagy akár azzal, hogy rafináltabbak testvéreiknél.
A zaklatás mindkét testvérnek rossz lehet
A kutatók kiemelték, hogy a testvérbántalmazások sok esetben kétirányúak voltak. Nem mindig arról volt szó, hogy az egyik testvér rendszeresen zaklatta és elnyomta a másikat. Gyakran előfordult, hogy a gyermek az egyik nap zaklató volt, a másik nap pedig zaklatott. Ez azért is nyomasztó, mert arra utal, hogy az egész kapcsolat egy adok-kapok rendszerre épült, és béke legfeljebb csak akkor volt, amikor a testvérek nem tartózkodtak egy légtérben.
A tanulmányból kiderült, hogy a korai serdülőkori zaklatás mind az áldozat, mind az elkövető számára hosszú távú, negatív hatást gyakorol a mentális egészségre és ez bizony nem olyasvalami, amit ki lehet nőni a kamaszévekkel.
Dr. Umar, a tanulmány vezető szerzője elmondta, eddig is tény volt, hogy a gyermekkori megfélemlítés összefüggésbe hozható a rossz mentális eredményekkel. Azonban idáig nem volt egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a testvér-zaklatás és a mentális egészség hosszútávon milyen kapcsolatot mutat.
Most azonban sikerült átfogóan megvizsgálni ezt a kérdést és kiderült, hogy nem csak a zaklatottak sérülnek ezekben a kapcsolatokban. Értelemszerűen azok szenvednek súlyosabb lelki sebeket, akiket folyamatosan piszkálnak. Azonban a kutatók megtudták, hogy még azoknak is rosszabb volt a mentális egészségük, akik zaklatták a testvéreiket, de ők maguk nem voltak áldozatok.
Ennek eredményeképpen a kutatók azt javasolják, hogy a fiataloknak nagyon részletes tájékoztatót kell nyújtani arra vonatkozóan, mennyire fontos, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki a testvéreikkel. A szülőknek pedig nem lehet elégszer felhívni a figyelmüket arra, milyen lényeges, hogy ebben partnerek legyenek. Illetve fontos az is, hogy rendszeresen ellenőrizzék a gyermekek közötti viszonyt. Amint a kutatásból is kitűnik, nem lehet hátradőlni akkor, ha ez a kapcsolat kisgyermekkorban ideális volt, hiszen később is elromolhat. Akkor viszont különösen fontos a fokozott figyelem, ha már ebben az időszakban sem volt felhőtlen.