A menstruációval kapcsolatban számos kultúra őrzi a maga gyakran sajátosan színes és érdekfeszítő történeteit, hiedelmeit, meglátásait, stigmáit. Ezek az álláspontok minden esetben erőteljesek, és jelentős mértékben át vannak itatva a nőkről vallott – főként archaikus – szemléletmódokkal.
Az Arizonai Állami Egyetem egyik professzora, Breanne Fahs, 2020 februárjában megjelent tanulmányában a nők menstruációval kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatait vette figyelembe. Az interjúalanyok pozitív tapasztalatként három tényezőt jelöltek meg:
- a menstruáció az egyik legmeggyőzőbb bizonyíték számukra arra, hogy nem estek teherbe,
- jelzés azt illetően, hogy a testük optimálisan működik,
- gyakran a menzeszük nem megterhelő, elviselhetőnek bizonyul számukra.
Fahs a kutatás során arra a következtetésre jutott, hogy a beszámolók között túlsúlyban voltak a negatív tapasztalatok. E borúlátó impulzusok között túlnyomórészt a következő szempontokat emelték ki: 1. félelem az erős vérzéstől, 2. szorongás a menstruáció alatti szivárgás megtapasztalásától, 3. a havi vérzéssel szorosan összekapcsolódó fizikai fájdalom, 4. a ciklus valóságos pokoljárásként való megélése.
A legtöbb nő arról számolt be, hogy a menstruációs ciklusai során egyáltalán nem akadt pozitív tapasztalata; negatív aspektusok tekintetében viszont annál inkább bővelkedtek ezen periódusai.
Magam is végeztem egy kis kutatást a környezetemben élő nőismerőseim megkérdezésével. Közülük a legtöbben arról beszéltek, hogy ezekben a napokban nehezükre esik „normális” önmagukat adni. Munkahelyen, közösségben gyakran valódi megpróbáltatásként élik meg a hirtelen beléjük sajduló görcs leplezését. Rendkívül érzékenyek, kevésbé tudnak összpontosítani a feladataikra, nehezen alszanak el, és éjszakánként sűrűn felébrednek, olykor szédülnek, hányingerük van; sérülékenyek, valamint gyakran indulatosabbak ilyenkor, mint a menstruációmentes hetekben.
Rohamok és hisztéria a menstruáció alatt?
A beszámolók hallgatása közben eszembe jut néhány korábbi olvasmányélményem, melyekben feljegyezték a korábbi évszázadok menstruációval kapcsolatos emlékeit. Egy 1772-ből, Dr. Bán Aladár általi feljegyzés például a kacsinszki tatárok fiatal lányairól ad hírt a következőképpen: „a dühöngések egy része oly általánossá lőn – különösen a menstruáció idején – így egész községekre kiterjedt. Rohamaik alatt kifutottak a jurtából, kiabáltak, mereven megálltak, hajukat tépték, meg akarták magukat ölni. A roham néhány óráig tartott s elmúltával az illetők tökéletesen normális emberek voltak.”
Érdemes megjegyezni, hogy Hippokratész a „hisztériát”mint orvosi kifejezést a „hüsztrosz” nevű görög szóból eredezteti. Ennek jelentése: „anyaméh”; utalva a betegség általa (is) feltételezett „székhelyére” ezáltal.
Sokáig a nőket – főként a menstruáció miatt – tisztátalannak tartották, és úgy vélték, hogy ez idő alatt jobb, ha elzárják őket a közösségtől, hogy megelőzzék az esetleges bajok bekövetkeztét. Néhány közösségben a menstruáló nők nem vehettek részt a szertartásokban, nem érinthették a szent tárgyakat.
Nagy Ilona kutató a biblikus népi történetekben figyelt fel arra, hogy az ilyen jellegű szövegekben a mitologikus jelentéseken túl olyan életfunkciókat is tárgyaltak, mint a menstruáció. Ezek a szövegek érdekfeszítőek, hiszen nem kevesebbről szólnak, mint hogy a világ teremtője a havi vérzést eredetileg a férfiaknak szánta. „Mivel a férfi nem ismerte a szégyent, nem rejtette el a vérzést, megkapták az asszonyok, akik már tudták, hogyan lehet ennek az életjelenségnek az intimitását megőrizni” – írja Nagy.
Kacérság vagy virágzás
Évszázadokig elterjedt volt az a nézet, hogy a nők kacér természetűek, így hajlamosak a kihívó viselkedésre, a szabadosságra, a hűtlenségre, a prostitúcióra, a csábítás legkülönfélébb fortélyaira. Szendrey Zsigmond egy varázslásformákról szóló tanulmányában külön kiemeli az úgynevezett szerelmi varázslástípusokat. Ebben a kategóriában kulcsszerephez jutott a menstruációs vér, – főként szűz leányoké – melyet a kiszemelt férfi pogácsájába sütöttek. A havivért a fanszőrzet és/vagy a hónaljszőrzet, illetve ezek tésztába gyúrt, italba kevert hamva is helyettesíthette. Gondoljunk csak a 2019-ben megjelent Midsommar (Fehér éjszakák) című horrorfilm egyes jeleneteire. Ezekben a kommuna fiatal lányai termékenységrítusaikhoz alkalmazták e módszert a kiválasztott férfi „elvarázsolása”, „megbűvölése”céljából.
Akad azonban néhány figyelemre méltó, és a menzeszt nem szégyenként megítélő kifejezés is. Bari Károly A cigányokról című 2009-ben megjelent tanulmányában szemléltetésül lejegyzi, hogy a menstruáló lányok – akik ezzel eladó sorba került nagy lányokká formálódtak – „lulugyárélnak”, azaz a menzeszük alatt „virágot viselnek”, „virágoznak”. (A lulugyi ugyanis azt jelenti, hogy virág).
Premenstruációs szindróma és megnövekedett önpusztító hajlam
Néhány korábbi kutatás szerint a menstruációs időszak alatt bekövetkező hormonális változásoknak betudhatóan az agresszió is megnövekedhet. Mindezt 250 börtönbüntetését töltő női rab esetével támasztották alá a kutatók, mondván, hogy ezen nők több mint 60%-a a ciklus előtt és/vagy alatti napokban követte el bűncselekményeit. Egy friss, 2021-es tanulmány szerint, melyet a BMC Medicine közölt, ugyanakkor arra lehetünk figyelmesek, hogy a menzesz során jelentkező ingerlékenység, hangulatingadozás mellett a nők szuicid (öngyilkos) hajlama is látványosan megnövekedik. A jelenségnek ma már orvosi megnevezése is van, mégpedig: PMDD – azaz Premenstruációs diszfóriás zavar.
Noha nem minden esetben kerül sor tettlegességre, mégis hátborzongató szembesülni néhány kutatás eredményével. Egy felmérés során például azt vizsgálták, hogy a menstruációs ciklus alatt milyen mértékben jelentkeznek a nőknél öndestruktív gondolatok vagy tettek? Az Új-Delhiben lévő All India Institute Of Medical Sciences kutatói 56 öngyilkosságot elkövető nőt boncoltak fel annak érdekében, hogy a kérdésre választ találjanak. A vizsgálatot a szövetgyűjtés módszerével végezték, majd arra jutottak, hogy az életüknek véget vető nők 25%-a menstruált ez idő alatt.
A Journal of Affective Disorders (2021-ben) nem egyszerűen a menstruáció és öngyilkosság között fellelhető összefüggéseket vette figyelembe, hanem a szabálytalan menstruáció és az önpusztító hajlam kapcsolatát. A megfigyelés során 5606 rendszertelen ciklusú kóreai nő kórtörténeti adatait vették figyelembe. Az elemzést végzők szem előtt tartották a nők gazdasági-társadalmi státuszát, iskolai végzettségét, anyagi és családi állapotát; hogy fogyasztanak-e alkoholt és dohányoznak-e. Eredményképpen 95%-os összefüggést találtak a felborult menstruáció és az öngyilkossági hajlam között. Az összefüggés a 12-29 éves nők esetében bizonyult a legszembetűnőbbnek. A menstruációs zavarokkal küzdő nők esetében 1,42-szeresére nőhet az öngyilkosságra való hajlam, mint a rendszeresen menstruáló nők esetében.
A menstruáció tabusítása
Egy 2018-ban a Plan International UK összeállításában megjelent írás arra hívja fel a figyelmet, hogy a 21. században még mindig globális jelenségként tartható számon a menstruáció tabutémaként való kezelése. A jó hír az, hogy már vannak megmozdulások ennek leküzdésére. Például a Nepálban „chaupadi” gyakorlatként ismert szokást 2017-ben eltörölték. Ez a hagyomány abban nyilvánult meg, hogy a menstruáló lányoknak ez idő alatt egy speciálisan kijelölt kunyhóba kellett visszavonulniuk, elzárva a közösségüktől. Mindazonáltal még számos országban általános jelenségként tartható számon a menstruáció betegségként való meghatározása a lányok körében. Iránban a fiatal lányok 48%-a, Indiában 10%-a, Afganisztánban pedig 7%-a megfelelő felvilágítás hiányában gondol tévesen betegségként a menzeszére.