A menstruációval kapcsolatban számos kultúra őrzi a maga gyakran sajátosan színes és érdekfeszítő történeteit, hiedelmeit, meglátásait, stigmáit. Ezek az álláspontok minden esetben erőteljesek, és jelentős mértékben át vannak itatva a nőkről vallott – főként archaikus – szemléletmódokkal.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Az Arizonai Állami Egyetem egyik professzora, Breanne Fahs, 2020 februárjában megjelent tanulmányában a nők menstruációval kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatait vette figyelembe. Az interjúalanyok pozitív tapasztalatként három tényezőt jelöltek meg:
- a menstruáció az egyik legmeggyőzőbb bizonyíték számukra arra, hogy nem estek teherbe,
- jelzés azt illetően, hogy a testük optimálisan működik,
- gyakran a menzeszük nem megterhelő, elviselhetőnek bizonyul számukra.
Fahs a kutatás során arra a következtetésre jutott, hogy a beszámolók között túlsúlyban voltak a negatív tapasztalatok. E borúlátó impulzusok között túlnyomórészt a következő szempontokat emelték ki: 1. félelem az erős vérzéstől, 2. szorongás a menstruáció alatti szivárgás megtapasztalásától, 3. a havi vérzéssel szorosan összekapcsolódó fizikai fájdalom, 4. a ciklus valóságos pokoljárásként való megélése.
A legtöbb nő arról számolt be, hogy a menstruációs ciklusai során egyáltalán nem akadt pozitív tapasztalata; negatív aspektusok tekintetében viszont annál inkább bővelkedtek ezen periódusai.
Magam is végeztem egy kis kutatást a környezetemben élő nőismerőseim megkérdezésével. Közülük a legtöbben arról beszéltek, hogy ezekben a napokban nehezükre esik „normális” önmagukat adni. Munkahelyen, közösségben gyakran valódi megpróbáltatásként élik meg a hirtelen beléjük sajduló görcs leplezését. Rendkívül érzékenyek, kevésbé tudnak összpontosítani a feladataikra, nehezen alszanak el, és éjszakánként sűrűn felébrednek, olykor szédülnek, hányingerük van; sérülékenyek, valamint gyakran indulatosabbak ilyenkor, mint a menstruációmentes hetekben.

Rohamok és hisztéria a menstruáció alatt?
A beszámolók hallgatása közben eszembe jut néhány korábbi olvasmányélményem, melyekben feljegyezték a korábbi évszázadok menstruációval kapcsolatos emlékeit. Egy 1772-ből, Dr. Bán Aladár általi feljegyzés például a kacsinszki tatárok fiatal lányairól ad hírt a következőképpen: „a dühöngések egy része oly általánossá lőn – különösen a menstruáció idején – így egész községekre kiterjedt. Rohamaik alatt kifutottak a jurtából, kiabáltak, mereven megálltak, hajukat tépték, meg akarták magukat ölni. A roham néhány óráig tartott s elmúltával az illetők tökéletesen normális emberek voltak.”
Érdemes megjegyezni, hogy Hippokratész a „hisztériát”mint orvosi kifejezést a „hüsztrosz” nevű görög szóból eredezteti. Ennek jelentése: „anyaméh”; utalva a betegség általa (is) feltételezett „székhelyére” ezáltal.
Sokáig a nőket – főként a menstruáció miatt – tisztátalannak tartották, és úgy vélték, hogy ez idő alatt jobb, ha elzárják őket a közösségtől, hogy megelőzzék az esetleges bajok bekövetkeztét. Néhány közösségben a menstruáló nők nem vehettek részt a szertartásokban, nem érinthették a szent tárgyakat.
Nagy Ilona kutató a biblikus népi történetekben figyelt fel arra, hogy az ilyen jellegű szövegekben a mitologikus jelentéseken túl olyan életfunkciókat is tárgyaltak, mint a menstruáció. Ezek a szövegek érdekfeszítőek, hiszen nem kevesebbről szólnak, mint hogy a világ teremtője a havi vérzést eredetileg a férfiaknak szánta. „Mivel a férfi nem ismerte a szégyent, nem rejtette el a vérzést, megkapták az asszonyok, akik már tudták, hogyan lehet ennek az életjelenségnek az intimitását megőrizni” – írja Nagy.