Azt tanultuk gyerekként, hogy hazudni nem szép dolog, időnként mégis megtesszük. Ráadásul a kutatások szerint elég gyakran:átlagosan naponta kétszer állítunk valótlant. Nem sok ez egy kicsit?
Hazudni emberi dolog…
Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon tényleg mindig csak a színtiszta igazat mondjuk-e, magunk is meglepődünk a válaszon. A napi két hazugság mégis valahogy soknak tűnik, pedig Bella DePaulo pszichológus kutatása ezt a számot hozta ki. Ha megvizsgáljuk a hazugság természetét, rájövünk, hogy a fogalom sokrétű: az önámítás, az ártatlan füllentés, a dolgok kiszínezése, a torzítás, az igazság elhallgatása vagy a kegyes hazugság éppúgy ide tartozik, mint az előre kitervelt jól felépített félrevezetés vagy csalás. Így már kicsit felmenthetjük magunkat: nem vagyunk mi hazudósak, csak néha terelünk, szépítünk vagy a helyzet hozza úgy, hogy nem mondhatjuk el az igazat…
A további kutatások teljesebb képet adnak a hazugság természetéről. Egy 2010-ben publikált tanulmányban például Kim Serota és munkatársai 1000 kimondott hazugságról készítettek felmérést, és ismét ugyanazt az átlagot találták: 1,65 hazugságot hangzott el naponta a résztvevőktől. Feltűnt viszont egy kis érdekesség. A megkérdezettek 59,9 százaléka állította, hogy egyáltalán nem hazudott az elmúlt nap során. Az összes hazugság felét pedig a résztvevők mindössze 5,3 %-a hozta össze.
Vagyis a napi átlag két hazugság nem azt jelenti, hogy a legtöbb ember hazudós, hanem hogy van néhány nótórius hazudozó, akik felnyomják az átlagot, a többség viszont rendszerint őszinte. Mivel viszont egyetlen alkalommal kérdezték meg az embereket, messzemenő következtetéseket ebből a vizsgálatból sem lehetett levonni.
Serota, Timothy Levine és Tony Docan-Morgan új tanulmányát 2021-ben tették közzé a Communication Monographs folyóiratban. Ezúttal a résztvevőket – 632 egyetemi hallgatót -három hónapon át vizsgálták, akik ezalatt minden nap beszámoltak róla, hányszor állítottak valótlant.
Ennyire hazudósak lennénk?
A hazugság átlag hasonló volt a korábbiakhoz, ezúttal 2,03 jött ki. A legtöbb napi hazugság 200 (!) lett, de persze most is akadtak őszinte emberek, akik adott napon egyszer sem hazudtak. A válaszadókat három csoportba sorolták mindezek alapján, közöttük az őszinték naponta 0-2 hazugságot mondtak, a közepesen füllentők napi 3-5 hazugságot vallottak be, a leggyakrabban hazudozók hatnál is többször állítottak valótlant egyetlen nap alatt. A legtöbben az őszinték csoportjába kerültek, akik a kíséret hónapjai alatt akár folyamatosan, hosszabb időn keresztül is képesek voltak hazugság nélkül élni, tehát a hazugság nem volt jellemző minta az életükben.
Az átlagolás alapján kapott számok valahogy azt mondják nekünk, hogy sokat hazudunk. Még a napi két hazugság is soknak tűnik, nem hogy hat. Pedig a gyakran füllentőknek is vannak őszinte napjaik. Csak azt vizsgálni, hogy adott napon hányszor nem mondunk igazat, némileg torz képet mutat rólunk, bármennyire is jönne ki az átlag, soknak éreznénk.
Összességében a kutatók azt állapították meg, hogy a legtöbb ember törekszik az őszinteségre, a hazugság viszonlag ritka dolog az életükben. A mutatókat valóban néhány aktív hazudozó tolja fel, akik időnként tényleg termékenyek a füllentés terén.
Magát az őszinteséget sem fogalmazhatjuk meg csupán a hazugságoktól való tartózkodás állapotaként, ennél a fogalom többet jelent. A hazugság ugyancsak többrétegű, helyzetfüggő dolog, szinte észrevétlen belekeveredhet az ember, de akár módszeresen felépítheti, tudatosan, lelkiismeret nélkül kárt okozva. A vizsgálatok mindenesetre arra világítanak rá, hogy alapvetően megbízhatunk egymásban, módszeres hazudozókba szerencsére viszonylag ritkán botlunk.