Néha nagyon kevés kell ahhoz, hogy jobb hellyé tegyük magunk körül a világot. Olvasóinktól azt kérdeztük, milyen jó cselekedeteknek voltak szemtanúi vagy alanyai, ami bár apróság volt, mégis boldogabbá tette a napjukat.
Megragadva az alkalmat
Ádám (akinek a nevét kérésére megváltoztattuk) arról mesélt nekünk egy történetet, hogyan lett három embernek is jobb napja attól, hogy egy jelentéktelennek tűnő, mindennapos helyzetben úgy döntött, nem fordítja el a fejét, hanem kihasználja a lehetőséget, hogy valami jót tegyen.
„Margitszigeti futásból jöttem hazafelé, és beugrottam venni pár dolgot a Nyugatinál a boltba. Előttem a pénztárnál egy ősz hajú, kopott, fakó, barna rövid kabátos bácsi bevásárlását csipogtatta a pénztáros, majd kérte az összeget. A bácsi 4-5 dolgot vásárolt, apróságokat, kenyeret, tejet, és számolni kezdte a markában lévő aprópénzt. Tologatta a tízeseket, húszasokat a markában, egyre fókuszáltabban böngészte, de sehogy sem jött ki annyi, amennyit fizetni kellett. Nem hajléktalan volt, rendesen fel volt öltözve, ám látszott, hogy egyáltalán nem él jólétben. Szinte gépiesen arra kérte az eladót, hogy vegyen ki a termékei közül annyit, amennyire elegendő lesz a nála lévő pénzt. Kevés számolgatás után kikerült kettő kefir és egy boci krémsajt. A bácsi fizetett, a visszamaradt dolgok pedig oldalra kerültek a hölgy mellé a pénztárpultra. Ez után jöttem én, és mikor az összes cuccomat lecsipogtatta a hölgy, megkértem, hogy legyen olyan kedves hozzátenni a vásárlásomhoz az oldalpulton lévő kefireket és krémsajtot. Ő rám nézett, és annyit mondott: Köszönöm szépen! Szerintem nagyon rosszul érezte magát, hogy félre kellett pakolnia azt a pár terméket. Látszott, hogy szívből sajnálta a bácsit, és valami megkönnyebbülés szakadhatott fel benne.
A fotocellás ajtónál még simán utolértem az idős embert és odaadtam neki az átlátszó nejlon szatyrot. Meghökkent, majd szerényen elmosolyodott és megköszönte. Ennyi. Ezt eddig nem mondtam el senkinek, és most is név nélkül szeretném. Hiszek abban, hogy ha az emberek több ilyen történetet hallanak, akkor talán ragadóssá válik az érzés, és egy kicsit jobb hely lesz ez a város, amiben élünk.”