Az univerzum ötödik halmazállapota, avagy a látható és a láthatalan energiacseréje

Szilárd, folyékony és légnemű, ez a három ismertebb halmazállapot, legalábbis ezekről tanultunk. Vajon miért nem tudunk szinte semmit a többiről? Pedig úgy tűnik, kell, legyen ezeken kívül is még valami. Ez így túl kevés az univerzumunk és a benne történő dolgok megértéséhez. (Erős idegzetűeknek.)

Az üresség tele van

A negyedik halmazállapot a plazma, ami elektromos töltéssel rendelkező gáz. Azért olyan jelentős számunkra, mert a tudósok azt feltételezik, hogy ez alkotja a világegyetem 99,99%-át. Ez így már kicsit érdekesebb ugye? Az előbbiekben említett halmazállapotok a plazmából származnak, tehát lényegében minden plazmaként kezdi pályafutását. Plazma vesz körül minket mindenütt, ebből épül fel a környezetünk, ezt lélegezzük be.

A könnyebb megértés kedvéért néhány példa, plazma a villám, a napszél, a Nap, a sarki fény, a tűz, a víz, a Tesla-gömb és minket is ez vesz körül. A plazmakozmológia szerint az egész világűrt elektromosság hatja át. Nem üres, mivel csordultig tele van plazmával. Ez tölt ki és köt össze mindent: a bolygókat, a galaxisokat, egyes helyeken sűrűbb, máshol meglehetősen ritka. Ha jól bírod a sokkoló dolgokat, akkor menjünk egy kicsit tovább, hiszen ez még nem lehet minden.

Einstein sem volt tévedhetetlen

Azt könnyű belátni, hogy az ember nem tévedhetetlen, hiszen mindig annyit fogunk fel a világból, amennyire az adott pillanatban képesek vagyunk. Ezért olykor bizonyos részekhez olyan formán vagyunk képesek ragaszkodni, mintha az lenne a megkérdőjelezhetetlen egész, az igazság. Ez megbocsátható, mert ahhoz, hogy belássuk a tévedést, előbb fejlődnünk kell.

Az viszont sokkal kevésbé érthető, hogy az, aki már eleve sejti vagy tudja az igazságot, miért akarja erőltetni egy „alacsonyabb szintű” elmélet elfogadását.

Az ötödik halmazállapot létezése összeütközésbe került a relativitáselmélettel, ezért megtagadott és elfogadhatatlan lett.

Einstein azért utasította el, mert nem tudta elfogadni, mert akkor szó szerint nem illett a világképébe. A tudomány ezért félredobott minden korábbi tudást, fogalmat, elméletet és elfogadta, hogy az űr egy légüres tér. Az igazság azonban előbb- utóbb utat tör magának a fény felé.

Az ötödik halmazállapot

Döbbenetes, hogy Nikola Tesla már tisztában volt azzal, hogy minden érzékelhető anyag egy megfoghatatlan, primer szubsztanciából keletkezik, amit az idők során különféle nevekkel illettek. Ez a végtelenül rugalmas, mindent átjáró és betöltő „láthatatlan fény” éltet minket és minden élőt a Föld kerekén.

Az éter minden szempontból különleges dolog, mert ezt tekintik az ötödik halmazállapotnak, míg egyben ez az a bizonyos elsődleges is, ami mindennek a kiindulópontja.

Az éter alkotja a látható dolgokat és a köztük levő láthatatlan teret, különböző sűrűségi szinteken. A legfinomabb jellegű „anyag”, ami csavarodó mozgással látható fénnyé, besűrűsödve fizikai anyaggá alakul.  

Az igazság sosem nyugszik

Einstein többszörösen elvetette az éter létét, mert feleslegesnek vélte. Ahogy telt az idő és fejlődött, kezdett elfogadóbb és belátóbb lenni. Nem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy valami hiányzik a képletből. Úgy érezte, hogy mégis lennie kell valaminek az űrben, mégpedig valamilyen elektromágneses közegnek.

„Alaposabb átgondolás után mindazonáltal arra juthatunk, hogy a speciális relativitáselmélet nem kényszerít bennünket az éter megtagadására.  Az éter megtagadásával végeredményben azt feltételeznénk, hogy a légüres térnek egyáltalán nincsenek fizikai tulajdonságai. […] Az általános relativitáselmélet alapján az űr fizikai tulajdonságokkal rendelkezik; s ebben az értelemben az éter létezik. Az űr elképzelhetetlen éter nélkül; olyan térben ugyanis nemcsak a fény nem terjedne, de a térnek és az időnek sem lehetne hiteles mértéke.”– mondta a Leideni Egyetemen tartott egyik előadásában.  

Korunkban egyre népszerűbb és elfogadottabb az éter létezése és kutatása, habár a múlt árnyai miatt gyakran kerülőutakon csempészik közénk és álneveken mutatják be. Legnevesebb szakértője a 2004- ben fizikai Nobel- díjat kapó elméleti fizikus, Frank Wilczek, aki az étert a Hálózatnak nevezi és az univerzum többi részét tápláló elsődleges világösszetevőnek tartja. Véleménye szerint:

„Berendezéseinkhez, világításunkhoz és számítógépeinkhez az elektromos hálózatból nyerünk áramot. A látható fizikai világ pedig általánosságban véve a Hálózatból meríti az energiát.”

A világunk nyilvánvalóan több annál, mint amennyit a szemünkkel képesek vagyunk felfogni belőle, de attól még létezhet az a bizonyos Valami, csak mert nem vagyunk képesek látni. Olykor pedig egészen egyértelműbb a dolog, mégis képtelenek vagyunk belátni.

Mint a történetben az ifjú hal, aki egy idősebb haltól érdeklődött arról, hogy hol találja a tengert. Ő felvilágosítja, hogy már most is ott van. Mire a kicsi csak elégedetlenkedik és makacskodik. Azt mondja, hogy ez csak víz, és kitart amellett, hogy ő bizony a tengert keresi.