– Gyűlölök ott lakni, de nem mehetek máshová – folytatta,és tehetetlenül tárta szét a karját.
Idős, beteg édesanyját becsülettel gondozta már közel egy évtizede, ellátta a háztartást, művelte a kertet, az apja után örökölt tíz hektár szántóföldet, szoros napirend szerint tette a dolgát – büszke is lehetett volna magára, ha … Ha nem lett volna olyan zűrös a kapcsolata a szomszédjaival. Igazából már senki sem emlékezett arra, hogy mikor kezdődtek a bajok, talán amikor 20 éve kiszáradt a két legjobban termő meggyfájuk?
Akkor még élt az édesapja, aki meg volt róla győződve, hogy valamilyen gyomírtószert öntöttek a tövére, s attól pusztultak ki oly hirtelen. Ha nem termett eleget a burgonyájuk, biztos lepermetezték; ha beteg lett a kutya, biztos megmérgezték; ha eltűntek a macskakölykök, biztos agyonütötték; ha nem volt a barackfán termés, biztos lelopták. Kész összeesküvés-elméleteket szőttek balsorsuk megmagyarázására. Olvass még a témában
Persze, legszívesebben nem rejtették volna véka alá vádjaikat, szemtől–szembe beleordították volna a feltételezett gyanúsítottjaik képébe. De nem tették: bizonyíték híján nem sokra mentek volna vele. Viszont az, ami nemrég megesett, teljesen kiverte Elemérnél a biztosítékot. Történt ugyanis, hogy Elemér még tavaly ősszel elvetett a kertbe 50 szem szilvamagot – azt a jófajta óriás szeműt, amit az anyukája annyira szeretett.
