Későre járt, kezdtem álmosodni, így egy ponton azt mondtam, ideje hazamennem. A barátaim addigra már elmentek, egyedül voltam újdonsült ismerősömmel, aki azt mondta, ő is indul, és elkísér a buszmegállóig, hogy rendben legyek. Kikértük a kabátunkat a ruhatárból, aztán elindultunk a téli éjszakában. A buszmegállóban még kicsit beszélgettünk, aztán megérkezett a buszom, így elköszöntem és felszálltam. Mögöttem ő is fellépett a lépcsőre.
„Nem azt mondtad, hogy nem erre laksz?” – kérdeztem.
„Elkísérlek” – felelte.
Olvass még a témában
„Nem kell. Amúgy is nagyon messze lakom.”