Paul J. Zak, a Claremont Egyetem neuroökonómusa készített egy tanulmányt, amiben kijelentette, hogy azok, akik filmnézés közben sírnak, sokkal empatikusabbak, tudják, hogyan kell jobban kezelni érzelmeiket, és erősebbek, ha hétköznapi kihívásokkal szembesülnek. Dacára annak, hogy az érzelmességet automatikusan a gyengeséggel, törékenységgel azonosítjuk, valójában éppen ennek az ellenkezőjéről van szó.
Miért sírunk a filmeken?
Zak szerint a kutatásban résztvevők tudták, hogy a film nem valódi, és a látott történet kitalált, mégsem tudták elkerülni a sírást – a kérdés már csak az volt, hogy miért? A válasz egyszerű, ám mégis nagyon sokrétű, ugyanis ennek a reakciónak is az oxitocin áll a hátterében. Ez a hormon rengeteg fontos szerepet tölt be a szervezetünkben, többek között felelős az érzelmeinkért. Amikor filmet nézünk, akkor automatikusan összekapcsoljuk a történetet egy érzéssel, így a szervezetünkben válaszreakció érkezik: megkezdődik az oxitocin termelése.
A hormonnak köszönhetően empatikusabbak leszünk, fogékonyabban reagálunk a környezetünkből érkező jelekre, így a későbbiek során is sokkal könnyebben elpityeregjük magunkat filmnézés közben.
Olvass még a témában
Zak megállapította, hogy annál nagyobb mennyiségben termelődik a testben az oxitocin, minél jobban át tudjuk érezni azt, amit a képernyőn látunk – cserébe az oxitocin a való életben is hatást gyakorol ránk, ugyanis érzelmileg kiegyensúlyozottabbá, és empatikusabbá tesz minket.
