3. Az első melltartóm
Szaténból volt, a tetejét csipke díszítette és utáltam a színét. Emlékszem, azt reméltem, hogy ha felveszem, majd igazi nőnek fogom érezni magam, de csak azt éreztem, hogy szúrja az oldalamat. Nem szerettem. Kényelmetlen volt, mint egy szerep, amit nem rám igazítottak. Feszengtem benne.
Sokáig tartott, míg rájöttem, hogy „nincs az a melltartó vagy bármilyen más ruha”, ami majd engem nővé tesz, mert a saját nőiségem belül születik meg. És hogy „jogom van ahhoz”, hogy ezt a szerepet úgy alakítsam, ahogyan nekem tetszik, ahogyan nekem kényelmes.
Ahogy melltartóból is megérdemlem, hogy olyat hordjak, amiben jól érzem magamat. Vagy éppenséggel „egyáltalán ne hordjak”, ha ahhoz van kedvem. Olvass még a témában
