A megfoghatatlan gyász – ezért olyan nehéz elengedni a meg nem született gyermeket

Egy nő valóban mindent megtenne azért, hogy legyen gyermeke – és adott esetben azért is, hogy ne. Azonban akadnak olyan élethelyzetek, amikor a természet dönt helyettünk, és megtörténik a vetélés. Ezek a gyermekek sosem születtek meg, mégis szörnyen nehéz őket elengedni.

Különleges kapcsolat

A várandósság minden nő életében különleges és meg nem ismételhető folyamat anya és gyermeke között. Olyan szoros testi-lelki kapocs, függés ez, amit szavakkal le sem lehet írni. Az igazi kötődés ugyan a gondoskodás során alakul ki, de a legtöbb anya már akkor elkezdi igazán szorosra fűzni a szálakat a benne növekvő gyermekkel, amikor a jelenlétére még csak két, frissen száradt csík utal a terhességi teszten.

Még a tervezett gyermekek esetében is sűrűn előfordul, hogy nem csak öröm, hanem egyúttal riadalom és félelem is társul a várandóssághoz, de ez teljesen normális érzés, és gyorsan felülkerekednek a pozitív gondolatok. Azonban sok olyan eset is akad, hogy a nem várt gyermekáldást követően szintén annyira beleéli magát az anya a terhességbe, hogy amikor sajnálatos módon elvetél, valóban hatalmas ürességet és hiányérzetet tapasztal. Ez aligha magyarázható mással, mint azzal a különleges kapcsolattal, ami szinte azonnal kialakul az anya és gyermeke között.

A várandósság során az apa, de különösen az anya egyfajta teremtő képében tetszeleg, és ez nem feltétlenül tudatosodik, de ott bújik a mélyben. Amikor elveszítesz egy babát, azzal egyúttal saját magad egy részét is elveszíted, és sérül az önképed, az a magabiztosság, amit a teremtés ereje biztosít számodra.

Kép forrása: nata3081.gmail.com/Depositphotos.com