Hogyan cselekedjünk, ha nem magunkon, hanem egy szerettünkön észleljük a megfelelési kényszer jeleit?
Fontos tudni, hogy a megfelelési kényszer egy kognitív gondolati torzítás, amely mindig rólunk szól – arról, aki átéli a megfelelés iránti vágyat – és nem a környezetről, nem másokról. Azon hiedelmen alapul, miszerint feltételezzük, hogy tudjuk, a másik milyen elvárásokat támaszt irányunkban, amelynek tökéletesen meg kell felelnünk. Szülőként, tanárként, barátként a legjobb, amit tehetünk, ha nyíltan kommunikálunk. Beszélünk a szükségleteinkről, és bátorítjuk a másikat, hogy merjen önmaga lenni, hiszen a mi kapcsolatunkban biztonságban érezheti magát. Minél több ilyen tapasztalatot szerez, ez elősegítheti azt, hogy önazonosan viselkedjen és ne mások vágyát lesse.
