Fonott nyírfakéreg cipő
Közel 100 éve, a XX. század legelején Finnországban és környékén nagyon elterjedt volt az emberek által leggyakrabban saját kezűleg készített cipő. Ezek legtöbbször nyírfakéregből, vagyis a legnagyobb mennyiségben és a legolcsóbban rendelkezésre álló alapanyagból készültek.
Igaz, hogy nem voltak kifejezetten tartósak, és általában melegek sem, de nemezzel vagy más textilekkel kibélelhették őket, és szükség esetén újat készítettek maguknak. Egészséges tartást persze koránt sem biztosítottak a lábfejnek.
Lótusz cipő
Talán a legismertebb, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy a lábbeli-történelem egyik leghírhedtebb darabja a lótusz cipő, amely a X. századtól kezdve a nem is olyan távoli múltig volt jelen a kínai nők öltözködésében. Ezek voltak azok a cipők, amelyek felvétele előtt a lábat gézbe betekerték, hogy minél kisebb legyen, és így préselték bele a valódi méretnél sokszor lényegesen kisebb lótusz cipőbe.
A folyamat rendkívül fájdalmas volt, mivel a lábfej többször eltört közben, és gyakran előfordult, hogy a frissen összeforrt csontok újra eltörtek az embertelen, bár akkor nagyon elterjedt bánásmód miatt. A célját elérte ez a lábbeli is: a szexinek számító, aprócska lábfejet.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
