Ujjbegy a chiliben
Az egyik leghírhedtebb gyorséttermi per az egykor Magyarországon is üzletekkel rendelkező Wendy’s nevéhez kötődik. Egy nő ugyanis azért perelte be a céget, mert egy emberi ujjbegyet talált a chili táljában - sőt egyenesen azt állította, hogy rá is harapott. Ugye ez számodra is elég abszurdan és horrorfilmekbe illően hangzik? Természetesen az ügyből hatalmas botrány kerekedett, de maga a Wendy’s vezetősége sem hitte el, hogy ez náluk megtörténhet.
Az elindult rendőrségi nyomozás mellett a cég is vizsgálatot indított, és egyre biztosabbak voltak róla, hogy semmi közük nincs a történtekről. Időközben a „szenvedő alany”, Anna Ayala a tévéműsorokat járta, hogy minél többen értesüljenek az elrettentő esetről, a Wendy’s ellen pedig pert indított. Hamarosan - mire már a környéken alig volt ember, akinek kedve lett volna a Wendy’s kedvelt chilis táljából falatozni - meglepő fordulatot hozott az ügy.
A gyorsétteremlánc bebizonyította, hogy biztosan nem náluk került bele az ujj az ételbe, ahogyan azt is, hogy a nő nem harapott rá a testrészre. Ekkor két kérdés is felmerült - kié az ujj és mégis hogyan került bele? Anna előéletének alaposan utánanézve kiderült, hogy férjével már több mint 13 cég ellen indítottak pert, emelett pedig a férjnek hatalmas tartozása volt, míg a nő átvert egy hölgyet azzal, hogy más házára fizettetett vele előleget, majd elzavarta.
Az addigra hatalmas veszteségeket elszenvedő Wendy’s megsegítésére még egy segélyvonalat is létrehoztak, hogy rájöjjenek, kié az ujj. Hamarosan kiderült, hogy a testrészt maga Ayala tette a chilis tálba, a tulajdonosa pedig a férje munkatársa, aki egy munkabalesetben vesztette el az ujjbegyét, majd készségesen átadta a férjnek. Ayala és a férje végül bűnösnek vallották magukat, és a korábbi bűntényeikkel együttesen több évre börtönbe kerültek.
Az elindult rendőrségi nyomozás mellett a cég is vizsgálatot indított, és egyre biztosabbak voltak róla, hogy semmi közük nincs a történtekről. Időközben a „szenvedő alany”, Anna Ayala a tévéműsorokat járta, hogy minél többen értesüljenek az elrettentő esetről, a Wendy’s ellen pedig pert indított. Hamarosan - mire már a környéken alig volt ember, akinek kedve lett volna a Wendy’s kedvelt chilis táljából falatozni - meglepő fordulatot hozott az ügy.
A gyorsétteremlánc bebizonyította, hogy biztosan nem náluk került bele az ujj az ételbe, ahogyan azt is, hogy a nő nem harapott rá a testrészre. Ekkor két kérdés is felmerült - kié az ujj és mégis hogyan került bele? Anna előéletének alaposan utánanézve kiderült, hogy férjével már több mint 13 cég ellen indítottak pert, emelett pedig a férjnek hatalmas tartozása volt, míg a nő átvert egy hölgyet azzal, hogy más házára fizettetett vele előleget, majd elzavarta.
Az addigra hatalmas veszteségeket elszenvedő Wendy’s megsegítésére még egy segélyvonalat is létrehoztak, hogy rájöjjenek, kié az ujj. Hamarosan kiderült, hogy a testrészt maga Ayala tette a chilis tálba, a tulajdonosa pedig a férje munkatársa, aki egy munkabalesetben vesztette el az ujjbegyét, majd készségesen átadta a férjnek. Ayala és a férje végül bűnösnek vallották magukat, és a korábbi bűntényeikkel együttesen több évre börtönbe kerültek.
Hiányos csirkéskosár
2016-ban egy New York-i nő pert indított a KFC ellen hamis reklámozás miatt. A gondja az volt, hogy a csirkés kosár, amit kapott, nem volt tele csirkével - annak ellenére, hogy a reklámokban egy sült jóságoktól hemzsegő kosár látható. Azt mondta, hogy a reklámok egy egész család számára elegendő mennyiségként tüntetik fel a kosarat, de a valóságban annak az adagnak csak a fele van benne, amivel nem lakik jól az egész család.
A KFC kárpótlásként ajándékutalványt ajánlott fel neki, ezt azonban kevésnek találta, és pert indított. Utólag már bánhatta, mivel a bíróság elutasította a panaszát. Ezt pedig egész egyszerűen azzal indokolták, hogy a gyorséttermek reklámjaiban szereplő élelmiszerekre köztudottan inkább illusztrációként, mintsem valós, reális képként kell tekinteni. Aki pedig evett már gyorsétteremben, azt nem is éri meglepetésként, hogy a reklámok gyakran mások.
A KFC kárpótlásként ajándékutalványt ajánlott fel neki, ezt azonban kevésnek találta, és pert indított. Utólag már bánhatta, mivel a bíróság elutasította a panaszát. Ezt pedig egész egyszerűen azzal indokolták, hogy a gyorséttermek reklámjaiban szereplő élelmiszerekre köztudottan inkább illusztrációként, mintsem valós, reális képként kell tekinteni. Aki pedig evett már gyorsétteremben, azt nem is éri meglepetésként, hogy a reklámok gyakran mások.
