Egyértelműen erényként emlegetjük a megbocsátás képességét, de sokan összemossák a mártírsággal, illetve azzal, ha valaki hagyja bántani magát. Az igazság persze ennél összetettebb: nem kell, nem szabad engednünk, hogy valaki akár fizikai, akár pszichikai szinten bántson, fájdalmat okozzon, a haraggal azonban önmagunkat büntetjük. Az egyetlen megoldást az jelenti, ha kilépünk a számunkra előnytelen szituációból, de ahelyett, hogy hagynánk, hogy a negatív érzéseink tovább mérgezzenek, lassan megtanulunk megbocsátani. Mondani persze sokkal könnyebb, mint valóban így is érezni. Következzen hét dolog, amivel mindenképpen tisztában kell lenned, ha van az életedben olyan, aki iránt haragot érzel.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
A megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel
Gyakori hiba, hogy valaki megpróbál eltemetni magában egy eseményt vagy egy érzést, pedig a megbocsátás nem a történtek tagadását jelenti. Aki megbocsát, az pontosan tudja, hogy miért érzett haragot vagy bánatot, képes higgadtan beszélni arról, ami történt. Elfogadja, hogy a múlton már nem képes változtatni, hiszen ami történt, megtörtént. Ugyanakkor nem hagyja, hogy az emlékek átvegyék az irányítást az érzelmei fölött.
Nem kell kisebbítened a traumát
A megbocsátás nem jelenti azt, hogy kisebbítened kell a fájdalmadat. Nem kell azt mondanod, semmi baj, végül is nem volt ez annyira szörnyű. Emlékezz a fájdalmadra, emlékezz az érzéseidre, és ne vedd fél vállról azt, amin keresztül kellett menned. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy úgy teszel, mintha nem ért volna trauma, hanem azt, hogy mindezek ellenére is képes vagy elengedni a negatív érzelmeket.
