Tisztánlátás
Akkor kezdtem el objektívebben a házasságomra tekinteni, amikor a gyerekek már nagyobbak voltak és nem kívántak állandó felügyeletet, illetve a hormonszintem megváltozott és szó szerint más fényben láttam a világot. Olyan volt, mintha minden gond előkerült volna, amivel addig nem volt időm és energiám foglalkozni.
Mint amikor felhajtod a szőnyeget és szembesülsz a sok kosszal, amit az évek során alásöpörtél.
A nővérem mindig arról panaszkodott, hogy a férje milyen rossz apa, én pedig rájöttem, hogy az én párom jó apa, de nem jó partner. Ahogy önállóbbak lettek a gyerekek és egyre több időt töltöttünk együtt, úgy vált egyre világosabbá, hogy ez nem működik kettőnk között. Tudtam, hogy ez a helyes döntés, de a válás éveket vett el az életemből és utána még sokáig depressziós voltam.
