– Köszönöm. Otthon majd megeszem… – mondta, majd kézen fogva édesanyját elsietett.
Zsuzsa hosszan nézett utánuk: nézte-nézte a vidáman fecsegő kislányt, és a terhek súlyától görnyedt anyukát. Hirtelen minden bosszúsága porszemnyinek tűnt. Fogadalmat tett: ezentúl nem fogja hagyni, hogy rossz természete megkeserítse a mindennapjaikat. Hiszen az élet nem más, mint versenyfutás. Csak az nem mindegy, hogy a problémák, betegségek elől kell futni; vagy egy szép, boldog élet eléréséért…
