A kertünk megtervezésekor nagyon fontos szempont volt számunkra a mediterrán hangulat – az utazásaink során ebbe szerettünk bele igazán. Ugyanakkor arra vágytunk, hogy olyan növények töltsék meg a kertünket, amiket nem kell állandóan gondozni. Így esett a választásunk az alábbi, mediterrán hangulatú szépségekre!
Levendula
A levendulát régóta imádom, ezért már akkor elültettem néhány tövet, amikor a felújítás még szinte sehol sem tartott.
A Balaton közelsége miatt tihanyi levendulát vásároltam. Az apró tövek gyorsan növekedtek, már a következő évben hatalmas bokorrá cseperedtek, és egészen megdöbbentő mennyiségű virággal örvendeztettek meg minket.
Igazi rovar- és bogársereg látogatja minden évben a méretes bokrokat, az ismerősök pedig alig várják az évenkénti kétszeri metszést, hogy ők is hazavihessenek a hajtásokból.
Ezen felül nincs is gondom a bokrokra, hiszen jól tűrik a szárazságot, vagy az átmenetileg csapadékosabb időjárást is.
Ősszel levágom a virágokat, tavasszal pedig gömbformára igazítom a bokrokat, és ezen felül tényleg csak gyönyörködnünk kell bennük.
Keskenylevelű ezüstfa
Szerettünk volna fát is ültetni a meglévők mellé, és ha mediterrán hangulatról van szó, akkor óhatatlanul is szóba került az olajbogyó.
Sajnos a telet illetően nem olvastam róla túl sok jót, és bár az elmúlt szezon kifejezetten enyhe volt, mégiscsak a Bakonyban lakunk, ahol időnként erősek a fagyok.
Nem adtam fel a keresést, így találtam rá a keskenylevelű ezüstfára, aminek néhány példánya a környéken vadon is megél.
Bár ez a növény ázsiai eredetű, nagyon hasonlít a klasszikus olajbogyóra, köszönhetően hosszúkás, ezüstös leveleinek, és ehető, bogyós terméseinek. Kiválóan tűri a metszést, abszolút igénytelen, csodásan illatozik…
Kell ennél több?
Füge
Ha mediterrán hangulat, akkor füge: ez a különleges fa hazánk melegebb vidékein könnyen méretesre nő, és ízletes gyümölcsökkel örvendezteti meg a tulajdonosokat.
A hidegebb éghajlat miatt nálunk sajnos nem igazán érik be a gyümölcs, de a füge különösebb gondoskodás nélkül is túléli az itteni telet.
Nem szerettük volna kihagyni a kertünkből, nem csak a hangulata miatt, hanem mert igazán szépnek találtuk a leveleit, és mert mindig reménykedünk benne, hogy elhúzódik a nyár, és beérnek a gyümölcsök.
Ugyanakkor a fügefa a felsoroltak közül a legérzékenyebb a fagyra: érdemes védett helyre ültetni és fóliával, szénával burkolni, ugyanis mínusz 10-15 fok körül már komoly fagykár érheti.
Lilaakác
A lilaakác, avagy a Wisteria sinensis sem egy kifejezetten déli növény, de mivel előszeretettel futtatják fel a mediterrán vidékeken található házakra, kapukra, nekünk automatikusan a nyaralás jut az eszünkbe róla.
Hatalmas, lelógó virágzata ontja magából az illatokat és a méretes levelek, a tekeredő indák kellemes árnyékot biztosítanak.
A lilaakácot érdemes pergolákra, árnyékolókra felfuttatni, de akár fát is lehet belőlük nevelni a megfelelő metszéssel.
A telet kiválóan tűrik, gyorsan és erőteljesen növekednek, ráadásul hosszú élettartamúak.
Egyetlen „hibájuk”, hogy lombhullatóak, így kissé lehangoló látványt nyújtanak a hideg hónapokban a csupasz ágaikkal.
Deres fényperje
A fényperjébe első látásra beleszerettem. Ezüstös színe, letisztult egyszerűsége vetekedett a korábban előnyben részesített díszfüvekkel.
Akárcsak a többi, sziklakerti növény, úgy a fényperje sem igényel különösebb gondozást.
Jól tűri a szárazságot, a nem túl jó minőségű talajjal sincsen semmi problémája.
Bokrosodva kifejezetten mediterrán hangulatot áraszt, amit tovább fokoz a szélben lengedező virágzata.
Vele is pont annyi a teendő, mint a hasonló típusú díszfüvekkel: igény szerint kell őket ritkítani, és virágzás után érdemes levágni a felesleges szárakat.