Időkeretes munka, avagy pomodoro, a saját szabályaimmal
A harmadik eszközöm a fókuszhoz az, hogy időkereteket adok a munkámnak. A klasszikus pomodoro technika (25 perc munka, 5 perc szünet) nekem túl kötött, de a logikáját szeretem. Én inkább rugalmasan használom: beállítok egy 30–40 perces időzítőt, és addig teljes erőbedobással koncentrálok. Ha megszólal az ébresztő, megállok, nyújtózkodom, iszom egy pohár vizet, vagy valamilyen más fajta feladatot végzek el, például meglocsolom a szobanövényeket, majd újraindítom a ciklust.
Ez a módszer azért hatékony, mert tudom, hogy a fókuszált időszaknak van eleje és vége. Nem érzem úgy, hogy órákig egyetlen feladathoz vagyok láncolva, mégis komoly mennyiségű munkát tudok elvégezni.
A szünetek pedig épp annyira töltik újra az agyam, hogy a következő blokkban is frissebben kezdjek neki. Olvass még a témában
