3. „Persze, menj csak nyugodtan, jól elvagyok itt magamban”
Ez a harmadik mondat a legravaszabb, mert szavakban teljes szabadságot ad, miközben a hangsúly és a kontextus pontosan az ellenkezőjét sugallja. A beleegyezés hallgatólagosan feltételekhez van kötve: elmehetsz, de tudnod kell, mit teszel velem ezzel.
A mondat nem tiltja meg a távozást, csak drágává teszi azt egy láthatatlan bűntudatadóval.
Ami ezt különösen nehezen kezelhetővé teszi, hogy formálisan nem lehet vitatkozni vele. Ha valaki azt mondja: „menj csak”, nehéz azt válaszolni, hogy „nem, te valójában nem akarod, hogy elmenjek”, mert ezzel a másikat hazugsággal illetnénk.
A mártír típus pontosan ebben a szürke zónában érzi otthonosan magát: mindig hagy annyi kibúvót magának, hogy soha ne kelljen nyíltan felelősséget vállalnia az elvárásáért, a másik fél mégis pontosan érzi a súlyát. Olvass még a témában
A visszatérő élmény, hogy az illető otthonról, munkából, egy találkozóról hazafelé menet már előre görnyed a bűntudattól, miközben elvileg semmi konkrét nem történt, csak néhány szó, amit könnyű lenne ártalmatlannak nevezni.
Ezek a mondatok külön-külön is elgondolkodtatók, együtt viszont egy jól felismerhető mintát rajzolnak ki: az igény soha nincs kimondva, a fájdalom mindig jelen van, és a felelősség szép csendben áthelyeződik arra, aki hallja őket.
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
