2. „Mindent feláldoztam érted, és ez a köszönet”
Ez a mondat a legnyilvánvalóbban bűntudatkeltő eszköz a mártír típusú emberek tárházából, mégis ritkán érkezik direktben, inkább finoman, egy sóhajba csomagolva vagy csak félmondatban elhagyva a levegőben. A lényege, hogy a másik felet egy soha le nem zárt számla adósává teszi. Az áldozat, amiről szó van, valós lehetett, de a hangsúly nem a múltbeli döntésen van, hanem azon, hogy a jelenben ki mennyire hálátlan érte.
A probléma az, hogy ez a fajta érdemkönyvelés lehetetlen helyzetbe hozza a másikat. Bármit tesz, sosem lesz elég, mert a mérce nem egy konkrét, teljesíthető elvárás, hanem egy folyamatosan növekvő, láthatatlan adósság. A hála sosem lesz kimondva elégségesnek, mert a mondat funkciója éppen az, hogy a kapcsolatban fennmaradjon egy állandó egyenlőtlenség, amelyben az egyik fél örökké ad, a másik örökké kap, és soha nem térülhet meg a mérleg.
Sok esetben ez a mondat generációkon át öröklődik, szülőtől gyermek felé, és felnőttként is nehéz felismerni, mennyire torzítja el a kapcsolatot az, ha minden gesztus mögött egy visszamenőleges számlát kell törleszteni. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
