Embert próbáló feladat, komoly eltökéltséget követel és nem is mindenkinek sikerül. De mi motivál embereket arra, hogy nekilássanak az elképesztő 42 kilométernek?
Kailey Bennetnek, a Harvard Egyetem oktatói asszisztensének pedig a maratonok segítenek túljutni epilepsziáján.
„Volt néhány időszak az életemben, amikor túl beteg voltam ahhoz, hogy bármilyen fizikai tevékenységet végezzek – ezért minden alkalommal, amikor átlépem a célt nagyon hálás vagyok ezért az eredményért.” De főleg azért fut, mert így lehet megismerni más kultúrákat. „Így fedezem fel a világot” – magyarázza.
„Meggyőződésem, hogy az egyik legjobb módja annak, hogy egy új várost megtapasztaljunk a maratoni napon.”
A maratonfutókban vannak közös vonások
Mindazonáltal, bár minden futónak különböző személyes okai vannak, vannak olyan általános tendenciák, amelyeket a kutatók megfigyeltek. A lengyelországi Jerzy Kukuczka Testnevelési Akadémia kutatóinak tanulmánya megállapította, hogy „a maratoni futás képességének bizonyítása fontos életesemény volt egy személy számára”. Ez befolyásolhatja az elképzeléseiket a lehetséges jövőbeli eredmények sikeres végrehajtásáról.
Carys Egan-Wyger, a svéd Lund Egyetem munkatársa megállapította, hogy a mindennapi élet szempontjai érzékelhetően és mérhetően tükröződnek a maratoni futásban, például a haladás nyomon követésében, valamint a termelékenység és a hatékonyság szükségességében. Az interjúalanyai között a futók három fő motiváló tényezőt említettek: a szabadságot, a teljesítményt és a versenyt.
Ennél valamivel meglepőbb, hogy Egan-Wyger azt is állítja, hogy az állóképességi futás a társadalmi státusz megszerzésének egyik módja is lehet. Ez a hatás a szociális fitnesz alkalmazásoknak köszönhető, amelyek ma már lehetővé teszik a futók számára, hogy megosszák eredményeiket, és sokakat ez motivál az újabb edzésre és a maratoni táv leküzdésére.