Én másik utat választottam. Egy olyan utat, ahol kevesebb a konvencionális értelemben vett siker, sokkal több a kihívás, és gyakran több a bizonytalanság is. De minden lépése az enyém. Én döntöm el, milyen projekteket vállalok, milyen irányba megyek tovább, és milyen emberekkel dolgozom együtt. Ez az út nem könnyebb – de az enyém. És ez mindennél többet ér.
Szívből örülök a barátaim és ismerőseim sikereinek. Tényleg örülni tudok nekik, mert látom, hogy őket boldoggá teszi az, amit elértek. És ez a kulcs: ők a saját útjukat járják, én pedig az enyémet. Az ő sikereik számukra értékesek, de nekem nem adnák meg azt az elégedettséget, amit ők éreznek.
Abban hiszek, hogy a siker nem univerzális. Nem mérhető egyetlen mérőszámmal, nem foglalható össze egy pozícióval vagy fizetési sávval. Siker az is, ha valaki vezető lesz, mert abban találja meg önmagát. És siker az is, ha valaki el meri engedni a ranglétra csúcsát, és inkább a saját útját járja – akkor is, ha az rögösebb és kevésbé látványos. Olvass még a témában
