A legelső munkahelyemen úgy éreztem, minden adott ahhoz, hogy rakétasebességgel haladjak előre a karrieremben. Fiatal voltam, lelkes, tele ötletekkel és energiával. Az első egy évben szinte kerestem a kihívásokat, és minden új feladatot úgy fogtam fel, mint lehetőséget, hogy bizonyítsam, megérdemlem a helyem. A vezetőség hamar felfigyelt erre a lendületre: egyre több feladatot kaptam, és gyorsan kezdtem lépegetni a ranglétrán.
Azonban ahogy teltek a hónapok, kezdtem észrevenni valamit. Az új feladatok, amiket kaptam, egyre kevésbé szóltak arról, amiben én igazán jó vagyok, és ami lelkesített. A kreatív kihívások helyett sokszor monoton, adminisztratív vagy menedzsment jellegű munkák landoltak nálam. Ezek persze fontosak voltak a cég szempontjából, de én nem éreztem bennük azt a fajta szakmai izgalmat, amiért annak idején a pályát választottam.
Egyre inkább úgy tűnt, hogy az én energiámat inkább a hiányok betömésére használják, nem pedig arra, hogy valódi értéket teremthessek a saját utamon.
Amikor ezt szóba hoztam az akkori főnökömnél, ő biztatott: „Tarts ki, hiszen megvan benned a potenciál. Néhány év múlva akár az én székemben is ülhetsz!” Abban a pillanatban hirtelen minden világossá vált előttem, mert szinte reflexszerűen fogalmazódott meg bennem a gondolat: én nem akarok abban a székben ülni. Olvass még a témában
Festői szépségű borsodi falu, Mályinka rejti a Málna Majort, a mesés vendégházat, ahol mennyei lekvárok és kencék is készülnek
„A kozmikus sugárzás hatással van a szerveinkre” – Légiutas-kísérők mesélnek
Minőségi, egészségtudatos vegán és mentes termékekkel teremtett értéket a magyar Vegadokk márka
Mi az a Bayesiánus gondolkodás, és hogyan segíthet megnyerni a lottót?
