Ami tizenévesen világraszóló sztori volt, harminc fölött inkább tünet
Mindannyian ismerjük azt a típusú embert, aki minden egyes buliban iszik, aki minden egyes rapid találkozót azzal kezd, hogy előhúz a zsebéből egy doboz sört. Eleinte talán még szórakoztatónak tűnik, egy ideig poén, hogy „ő a társaság mókamestere”, de egy idő után valahogy már nem nevetünk vele.
Az alkohol nemcsak a gátlásokat oldja, hanem az ítélőképességet is elmossa. Leszűkíti a figyelmet, torzítja a társas jeleket, a vicceskedés hamar sértővé, a könnyedség pedig kínossá válik – mindenki számára. És amikor azt látod, hogy a korodbeli emberek még mindig ugyanúgy élik az estéiket, ahogy a 17 éves önmagad… Akkor tudod, hogy, ott valami nagyon elcsúszott.
Magyarországon az alkoholfogyasztás sajnos nemcsak szokás, hanem hagyomány is – és nem a jobbik értelemben. Az ivás nálunk kultúra, közösségi élmény, menekülés és rossz szokás egyszerre. Az alkohol mindennel szorosan összenőtt. Hozzátartozik az ünnephez, a gyászhoz, a vasárnapi ebédhez, a hétköznapi találkához, a sütéshez-főzéshez. Olvass még a témában
Ikertörténet a családállításon: egy mélyen megérintő élményben volt részem
„2 nap nyári munkáért kapott a szüleitől egy vadiúj BMW-t” – Igaz történetek szülői ajándékokról
Ektomorf, mezomorf vagy endomorf a testtípusod? Válaszd ki a neked való sportot ezzel a teszttel!
„Folyton a kövér lányt láttam magamban.” – Egy anorexiás lány igaz története
A KSH adatai szerint a magyar felnőttek több mint 80%-a rendszeresen fogyaszt alkoholt, és évente több ezer ember halála köthető közvetlenül vagy közvetve az italozáshoz. Szóval nagyon nehéz úgy felnőni ebben az országban, hogy a családban vagy a rokonságban ne legyen legalább egy ember, aki küzdött vagy küzd az alkohollal.
Miközben szeretjük magunkat azzal áltatni, hogy „csak társasági ivók vagyunk”, valójában egy országnyi ember él abban a hitben, hogy a jókedv és az alkohol kéz a kézben jár.