A saját betűnk
Ha próbáltál már valaha különleges fontokat használni egy grafikához, szinte biztosan találkoztál a problémával, hogy a karakterek között nincs ‘ő’. Ennek oka, hogy ez a nyelv egyes egyedül a magyarban létezik, egyetlen más nyelv sem használja ezt a tipográfiai jelet.
Míg az ö, az ü és még az ű is előfordul néhány nyelv ábécéjében, addig az ő a mi saját betűnk. Csak és kizárólag magyarul írt szövegekben jelenik meg.
Míg az ö, az ü és még az ű is előfordul néhány nyelv ábécéjében, addig az ő a mi saját betűnk. Csak és kizárólag magyarul írt szövegekben jelenik meg.
Fotó: pexels.com
Egyedi, de nem annyira
A magyar nyelvről sokszor hozzák fel egyediségét, ami azonban nem feltétlenül állja meg a helyét, legalábbis tudományos szempontból nézve. Egy vizsgálat során nyelvtani szempontokból rangsorolták, hogy mennyire „egyedi” egy nyelv. Ilyen szempontból például az angol is rendhagyóbb számos tekintetben.
Például, míg a legtöbb nyelvben az első szám harmadik személy az ige szótári alakja (így a magyarban is), az angolban ez az egyetlen eset, amikor az ige eltér a szótári alaktól egy ’s’ végződéssel.
A magyar nyelv egyedisége annyiban azonban megállja a helyét, hogy a finnugor nyelvek családfájának ugor ágán magányosan foglal helyet. A legismertebb rokon nyelvek, a finn és az észt a finn-permi nyelvek közé tartoznak és a másik ágon ülnek. A magyarhoz legközelebb a hanti és manysi nyelvek állnak, ezeket azonban csak Oroszország területén élő kisebbségek beszélik, elég alacsony számban.
Például, míg a legtöbb nyelvben az első szám harmadik személy az ige szótári alakja (így a magyarban is), az angolban ez az egyetlen eset, amikor az ige eltér a szótári alaktól egy ’s’ végződéssel.
A magyar nyelv egyedisége annyiban azonban megállja a helyét, hogy a finnugor nyelvek családfájának ugor ágán magányosan foglal helyet. A legismertebb rokon nyelvek, a finn és az észt a finn-permi nyelvek közé tartoznak és a másik ágon ülnek. A magyarhoz legközelebb a hanti és manysi nyelvek állnak, ezeket azonban csak Oroszország területén élő kisebbségek beszélik, elég alacsony számban.
Fotó: pexels.com
Olvass még a témában
Elfeledett igeidők
A magyar nyelv három igeidőt használ. Érdekességként itt megjegyezzük, hogy például a jelen idejű igealakok is kifejezhetnek jövő időt, például „holnap kirándulni megyek” vagy „lefutok a boltba”.
A régebbi korokban azonban sokkal több igeidő létezett, amelyek aztán rendre kikoptak a nyelvhasználatból. Néhány nyomuk azonban a mai napig felfedezhető például népmesei fordulatokban vagy régebbi szövegekben – a városban vala, írva van, onnan lészen eljövendő ítélni.
Sőt, a viszonylagos időket akár használjuk is a jelen a jelenben esetben, pl. a mondó vagyok, indulóban vagyok. A jelen a múltban vagy jelen a jövőben viszont már sokkal ritkább.
A régebbi korokban azonban sokkal több igeidő létezett, amelyek aztán rendre kikoptak a nyelvhasználatból. Néhány nyomuk azonban a mai napig felfedezhető például népmesei fordulatokban vagy régebbi szövegekben – a városban vala, írva van, onnan lészen eljövendő ítélni.
Sőt, a viszonylagos időket akár használjuk is a jelen a jelenben esetben, pl. a mondó vagyok, indulóban vagyok. A jelen a múltban vagy jelen a jövőben viszont már sokkal ritkább.
Fotó: Filmtett
A cikk folytatódik, lapozz!
