5 magyar kortárs író, akit mindenképpen érdemes olvasnod

Gerlóczy a magyar kortárs írók fiatalabb nemzedékéhez tartozik, 1981-ben született Budapesten, és egy friss, merész hangot ütött meg a prózáiban is.

Gerlóczy híres-hirhedt arról, hogy az anyakönyvi kivonatán kívül jóformán semmilyen papírral nem rendelkezik, az érettségit sem szerezte meg, 2003-ban mégis szinte berobbant az irodalmi köztudatba Igazolt hiányzás című első könyvével.

Azóta hasonló sikereket könyvelt el a Létra, a Check-in, és A csemegepultos naplója is, melyből álljon itt néhány sor, hiszen ennél jobban semmivel nem tudnánk illusztrálni Gerlóczy stílusát:

„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Két dolgot határoztam el. Egyedülálló leszek. Az egyedülállóak annyit kufircolnak, amennyit akarnak. Csemegepultos leszek. A piac az élet szinonimája. A csemegepultosok élnek. Emberek közt. Élő és holt szövetek, Lalikám, erről szól majd az élet.”

Cserna-Szabó egy jó példa lehet arra, hogy a kortárs irodalomnak nem kell elengednia a nagy betűs művészet kezét ahhoz, hogy igazán belevaló, vagány, uram bocsá’, akár humoros is legyen.

Az 1974-ben született Cserna-Szabó András civilként is író, amennyiben több folyóirat szerkesztőjeként és főmunkatársaként isi dolgozott, 2012-től pedig a Hévíz című irodalmi lap szerkesztője.

Nevét legtöbben 2013-as regénye, a Szíved helyén épül már a halálcsillag kapcsán ismerhetik, amelyről talán elég, ha csak annyit elárulunk, hogy a főhős, miközben szerelmét kergeti, sárga gumikacsájával, Kázmérral osztja meg legtöbb bánatát, és egy szőrös transzvesztita képében még a boldogságdémonnal is találkozik egy közepesen népszerű punk együttes koncertjén.