Egészség / Életmód / Lélek

A magány a koronavírusnál is nagyobb járvány, és nem akar eltűnni

A magány a koronavírusnál is nagyobb járvány, és nem akar eltűnni

Magányosnak lenni rosszabb az egészségre nézve, mint elszívni napi 15 cigarettát, és károsabb, mint kórosan elhízni, vagy mozgáshiányosan élni a mindennapokat. Még mindig nem értjük eléggé, hogy mekkora összefüggés van a lelki és a testi egészségünk között, még akkor is, ha a betegségek lelki eredetéről szóló elmélet nem más, mint áltudományos humbug. A lelki problémáink olyan fizikai változásokat okozhatnak a testben, amelyek óriási stresszt helyeznek rá – ezek közül pedig az egyik legveszélyesebb a magányosság.

2015-ben Julianne Holt-Lunstad elvégzett egy kutatást a Brigham Young Egyetemen, ami azt vizsgálta, hogy milyen egészségügyi kockázata van a magányosságnak. Ekkor derült ki az a megdöbbentő tény, hogy statisztikailag rosszabbat tesz nekünk, ha magányosak vagyunk, és nincsenek kielégítő szociális kapcsolataink, mintha láncdohányosok lennénk, és napi 15 cigarettát szívnánk. A közegészségügyben általában a dohánytermékek, az elhízás és a mozgásszegény életmód egészségügyi hatásaira koncentrálnak a döntéshozók, ami rendben is van – de ezeken kívül, úgy tűnik, vannak még halálosabb életmódot érintő faktorok, amelyekre ugyanúgy figyelmet kellene fordítani.

Sok kutatás foglalkozott már azzal is, hogy kik a legérzékenyebbek a magányra és az ezzel járó stresszre. Korábban az idősek voltak a legveszélyeztetettebb korosztály, de a BBC egy átfogó, friss kutatása kimutatta: valójában a fiatalok gyakrabban érzik magukat magányosnak. Ez valószínűleg azért van így, mert fiatal korban mások az elvárásaink a szociális kapcsolataink felé, és könnyebben érezzük azt, hogy egyedül vagyunk, mint idősebb korban, amikor már nem kötődünk olyan szorosan például a barátainkhoz sem.

Kiderült az is, hogy az individualista társadalmakban élők gyakrabban érzik magukat egyedül, mert itt az egyén boldogulására helyezik a hangsúlyt, és a férfiak is veszélyeztetettebbek, mint a nők.

A magányosság a munkára is hatással van: a Pennsylvaniai Egyetem és a Wharton Üzleti Főiskola közös kutatásából kiderül, hogy a dolgozók gyakran érzik magukat magányosnak, ami kihat a hatékonyságukra és a kreativitásukra is. Rengeteg vezető nem ismeri fel, hogy a magány nemcsak egy magánéleti faktor, hanem a munkateljesítményre is kihat.

Anthony Tran/unsplash.com

Sokan úgy gondolják, hogy az okostelefonok és a közösségi média korában nehéz magányosnak lenni, de pontosan az ellenkezője igaz: valójában a szociális kapcsolatok minősége számít abban, hogy ki mennyire érzi magát egyedül, és az online kapcsolattartás általában inkább személytelenebb, mint az, ha tényleg találkozunk is a szeretteinkkel.

Szakértők szerint az online gyakorolt, rosszabb minőségű kapcsolattartás elterelheti a figyelmünket a valódi találkozásoktól, ami hosszú távon csak ront a helyzeten.

Dr. Vivek Murthy amerikai szakértő, egy magánnyal kapcsolatos könyv szerzője szerint a legtöbbet akkor tehetjük a magányosság érzetének feloldására, ha a mindennapi kapcsolataink során teljesen ott vagyunk fejben a szeretteinkkel, és nem csinálunk mást közben – ez hozzájárul a jelentőségteljes, mély interakciókhoz.

Érdekes, hogy a segítségnyújtás, a jótékonykodás, az önkénteskedés szintén segít a magányosság érzésének leküzdésében, kutatások is kimutatták, hogy azok, akik segítenek másokon, kevésbé érzik rosszul magukat.

Így, ha úgy érzed, mást nem tehetsz a magány leküzdéséért, ne saját magadon próbálj meg segíteni, hanem másokon – ez pedig garantáltan visszahat majd rád is. A segítségnyújtás ugyanis megerősíti bennünk azt az érzést, hogy részesei vagyunk egy társadalomnak, amelynek szüksége van ránk.

Forrás 1, 2, 3

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást