2015-ben Julianne Holt-Lunstad elvégzett egy kutatást a Brigham Young Egyetemen, ami azt vizsgálta, hogy milyen egészségügyi kockázata van a magányosságnak. Ekkor derült ki az a megdöbbentő tény, hogy statisztikailag rosszabbat tesz nekünk, ha magányosak vagyunk, és nincsenek kielégítő szociális kapcsolataink, mintha láncdohányosok lennénk, és napi 15 cigarettát szívnánk. A közegészségügyben általában a dohánytermékek, az elhízás és a mozgásszegény életmód egészségügyi hatásaira koncentrálnak a döntéshozók, ami rendben is van – de ezeken kívül, úgy tűnik, vannak még halálosabb életmódot érintő faktorok, amelyekre ugyanúgy figyelmet kellene fordítani.
Sok kutatás foglalkozott már azzal is, hogy kik a legérzékenyebbek a magányra és az ezzel járó stresszre. Korábban az idősek voltak a legveszélyeztetettebb korosztály, de a BBC egy átfogó, friss kutatása kimutatta: valójában a fiatalok gyakrabban érzik magukat magányosnak. Ez valószínűleg azért van így, mert fiatal korban mások az elvárásaink a szociális kapcsolataink felé, és könnyebben érezzük azt, hogy egyedül vagyunk, mint idősebb korban, amikor már nem kötődünk olyan szorosan például a barátainkhoz sem.
Kiderült az is, hogy az individualista társadalmakban élők gyakrabban érzik magukat egyedül, mert itt az egyén boldogulására helyezik a hangsúlyt, és a férfiak is veszélyeztetettebbek, mint a nők.
A magányosság a munkára is hatással van: a Pennsylvaniai Egyetem és a Wharton Üzleti Főiskola közös kutatásából kiderül, hogy a dolgozók gyakran érzik magukat magányosnak, ami kihat a hatékonyságukra és a kreativitásukra is. Rengeteg vezető nem ismeri fel, hogy a magány nemcsak egy magánéleti faktor, hanem a munkateljesítményre is kihat. Olvass még a témában
