A Massachusettsi Műszaki Intézet (Massachusetts Institute of Technology, MIT) kutatói szerint az agy annyira vágyik a társaságra, mint ahogyan a gyomrunk az ételre. Ez megmagyarázhatja azt, hogy miért esik olyan rosszul az embereknek a szociális távolságtartás, és miért bírjuk egyre rosszabbul a karantént, ahogy telik az idő.
A koronavírus miatt jelenleg milliók, ha nem milliárdok látják fájdalmasan ritkán a barátaikat, a családjukat. Ilyenkor még talán a kollégák is elkezdenek hiányozni – és egyelőre nem igazán látni, hol van még a vége.
„Azok, akiket izolációra kényszerítenek, úgy vágyakoznak a szociális interakció után, mint ahogy egy éhes ember kívánja az ételt”
– mondta Rebecca Saxe, a Nature Neuroscience tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.
A kutatásból az is kiderült, hogy a túl hosszú távú szociális izolációnak rengeteg negatív hatása lehet, és olyan viselkedésmintákba kényszerítheti az embereket, amelyek károsak. Többek között akár drogfüggőség is kialakulhat azoknál, akik nehezen bírják a bezártságot és a szocializáció hiányát. Olvass még a témában
