Életmód / Lélek

Ha magányos vagy, az éhséghez hasonló változások mennek végbe az agyban

Ha magányos vagy, az éhséghez hasonló változások mennek végbe az agyban

A Massachusettsi Műszaki Intézet (Massachusetts Institute of Technology, MIT) kutatói szerint az agy annyira vágyik a társaságra, mint ahogyan a gyomrunk az ételre. Ez megmagyarázhatja azt, hogy miért esik olyan rosszul az embereknek a szociális távolságtartás, és miért bírjuk egyre rosszabbul a karantént, ahogy telik az idő.

A koronavírus miatt jelenleg milliók, ha nem milliárdok látják fájdalmasan ritkán a barátaikat, a családjukat. Ilyenkor még talán a kollégák is elkezdenek hiányozni – és egyelőre nem igazán látni, hol van még a vége.

„Azok, akiket izolációra kényszerítenek, úgy vágyakoznak a szociális interakció után, mint ahogy egy éhes ember kívánja az ételt”

– mondta Rebecca Saxe, a Nature Neuroscience tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A kutatásból az is kiderült, hogy a túl hosszú távú szociális izolációnak rengeteg negatív hatása lehet, és olyan viselkedésmintákba kényszerítheti az embereket, amelyek károsak. Többek között akár drogfüggőség is kialakulhat azoknál, akik nehezen bírják a bezártságot és a szocializáció hiányát.

Miért hasonlít ennyire a két érzés?

Ez azért van így, mert az ember alapvetően szociális faj, a szocializáció, a beszélgetés, a más emberekkel történő találkozás beindítja az agy jutalomközpontját, és jó érzéssel tölt el minket. Dopamin termelődik, ami akkor is megjelenik egyébként, ha eszünk.

A kutatáshoz egyébként elég extrém kísérleteket használtak: egy csapat embert tíz órán keresztül minden személyes és online interakció nélkül zártak be egy szobába. Egy másik csoportnak éheznie kellett, a harmadik kontrollcsoport pedig beszélgethetett és ehetett is.

A kísérlet után mindenki agyát megvizsgálták egy MRI-géppel. Kiderült, hogy a szociális izolációban lévők agya túlreagált a szociális interakcióval kapcsolatos képekre, pontosan úgy reagált, ahogy azoké, akik nem ehettek. A sejtjeik elkezdtek dopamint termelni, és ugyanazok az agyi területek jelentek meg náluk, amelyek a többieknél, ha megláttak valamilyen ízletes ételt.

Minél magányosabb vagy éhesebb volt az adott résztvevő, az agyi reakció annál intenzívebb volt. A résztvevők maguk is hasonló érzésekről számoltak be, mint amit a tudományos mérések bemutattak.

Az izolált emberek alig várták a szociális interakciót, az éhesek pedig az ételt.

A szakértők azt is megjegyezték, hogy az éhség és a magányosság is befolyásolhatja az agyi fejlődést. Az éhség a kognitív, szociális és érzelmi fejlődést is meggátolhatja. Problémát okozhat az olvasás, a nyelv, a figyelem, a memória és a problémamegoldás területén. Azok a gyerekek, akik éhezést éltek át korábban, általában rosszabb iskolai teljesítményt produkálnak, és speciális segítségre van szükségük a tanulásban. Ugyanez lehet az eredménye a hosszú ideig tartó, krónikus izolációnak is.

Forrás

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást