Luxus bölcsődék, magán óvodák – valóban szükség van-e rájuk?

Címlap / Életmód / Család / Luxus bölcsődék, magán óvodák – valóban szükség van-e rájuk?

Írta J. Anna 2014.04.07.

Húsz évvel ezelőtt kezdődött a magánóvodák aranykora. Akkor a ,,gazdagok mulatsága” volt, ám mára már szükségszerű a létük. Nem feltétlenül azért, mert magasabb az esztétikai és nevelési színvonal, hanem azért, mert az állami bölcsődék és óvodák zsúfoltak, illetve a speciális foglalkozást igénylő gyermekeket nem tudják vállalni.

A múlt

Régen az volt a megszokott, hogy az anya már a hat hetes kort elérő gyermekét is bölcsődébe adhatta, így járhatott dolgozni. 1967 óta van GYES, ami óriási előrelépés volt, hiszen bizonyított tény, hogy a gyermeknek élete első három éve a legfontosabb, családi környezetben tud a legideálisabban fejlődni.
Ettől függetlenül a mostani negyvenes korosztályra még jellemző, hogy bölcsődébe jártak. Ennek természetesen meg lett az eredménye: a hagyományos értékrend elvesztése, a generációk elválása – azaz, minden családnak külön lakhatás -, krónikus szeretethiány, ami kihat a felnőttkorra.

Bölcsi-rémálom

A kilencvenes évekre a bölcsődék száma oly mértékben megfogyatkozott, hogy a várólista és komoly elbírálás rendszere lett a megszokott. A dolgozni kényszerülő kismamák – mivel a nagyszülők is dolgoznak – patt helyzetbe kerültek, hiszen csak azok engedhették meg maguknak a magánbölcsődei ellátást, akik igen jó anyagi helyzetben voltak, olyan munkahelyen dolgoztak, ami anyagilag megérte, hogy a gyermek a bölcsődében ,,senyvedjen”.
Ha a gyerek érzelmi életét nézzük, a bölcsőde egészségtelen, de van az a kényszerű állapot, amikor kikerülhetetlen.

A költségek

Ma sem sokkal jobb a helyzet. Ezer gyermekből csak kb. 130 gyermeknek jut bölcsődei férőhely. Az erre épülő magánvállalkozások árlistája 50 000 forintnál kezdődik, havonta – ám ebben többnyire nincs benne az étkezés költsége. Határ pedig a csillagos ég. Amennyiben a szülő nem a legdrágább kategóriát választja, egy évnyi magánbölcsődei ellátás tehát 700 000 forint.
Ez egy egyetemi költségtérítéses év tandíjával megegyező összeg. Tehát, egy átlagosan jól kereső anya gyakorlatilag azért dolgozik, hogy kifizesse ezt az összeget. Emiatt sokan inkább otthon maradnak a gyermekkel, inkább spórolnak, és anyaként akarnak megfelelni.

Mitől jobb a magánintézmény?

A családi napközi egy, a szülőt helyettesítő ellátás. Így, a gyermek létszám nem haladhatja meg a 7 főt. Ez nagyon komoly előny, hiszen családi napközit csak az vezethet, aki a szigorú előírásoknak, képzettségnek megfelel.
A kis létszám nem csak nagyobb odafigyelésre ad lehetőséget, nem csak az egyéni időre, hanem komolyabb fejlesztő programokra is. Így – ha valóban jó helyre kerül – a gyermek egészen biztosan profitál majd az ott létből.

Egyéb előnyök

Amellett, hogy 20 hetes kortól 14 éves korig biztosított a gyermek ellátása, felügyelete, az ilyen kis létszámú csoportok fogadják a speciális igényű gyermekeket is. Egy nagyobb csoportnál ez nem csak azért nem működik, mert nincs a külön igényekre idő, hanem mert – kapacitás hiány miatt – nagy valószínűséggel nem a speciális gyermek fog jobban fejlődni, hanem az átlagos gyermek fog nem megfelelő ütemben fejlődni.
A kis létszámú csoportoknál ez pont ellenkezőleg van, sőt, a legnagyobb előny, hogy a gyerekek hallanak a toleranciáról, hanem a ,,vérükké válik”.
Felvetődött a kérdés, hogy az állam akarja-e támogatni az ilyen, magán jellegű intézményeket, illetve a szülőket, és ha igen, milyen formában.
Akárhonnan is nézzük, az államnak ez megérné, hiszen a kisgyermekes anyukák motiválva lennének, nem szorulnának ki a munkaerő piacról, nem esnének ki a gyakorlatból. A kérdés csak az, hogy a gyermekek jól járnának-e egy ilyen lehetőséggel.

Vannak országok, ahol működik

Nem szeretném, ha sok mindent átvennénk a tengerentúlról, ám a gyermekelhelyezés megoldását igenis át kellene. A munkáltatók komoly pénzeket költenek arra, hogy ahol bizonyos létszámot meghalad a kisgyermekes anyák száma, napközit hozzanak létre, házon belül.
Ez még azt is lehetővé teszi, hogy akár olyan anyuka is dolgozhasson, aki szoptat. Ami még dicséretre méltó, hogy a kamasz anyukák ugyanúgy járhatnak iskolába, mivel megoldott a csecsemő napközbeni ellátása.