Elhanyagolás és magány
„Ha a felnőttlélek úgy dönt, hogy nem kívánja átélni a gyermeklélek érzéseit és vágyait, és nem hajlandó azokért felelősséget vállalni, akkor restelli vagy elhanyagolja a benne élő gyermeket.
A benső gyermek így ’mostohagyereknek’, elhanyagoltnak és magányosnak érzi magát.
Azt kell hinnie, hogy ő a rossz, a jelentéktelen, aki nem méltó a szeretetre, különben miért is hagyták volna magára előbb a ’külső’ felnőttek (a szülők, nagyszülők, testvérek), később pedig a ’belső’ felnőtt: a tulajdon felnőttlelke. Olvass még a témában
Az elszakadás erős bűntudatot, félelem- és szégyenérzetet kelt a gyermeklélekben. Megtanul félni attól, hogy visszautasítják, magára hagyják vagy leigázzák, irányítják…”
