Nemrég egy ismerősöm egy beszélgetés közben azt mondta nekem: „Normális emberek már nem írnak kommenteket.” Igaza lehet. Valóban, a legtöbb kommentszekcióban olyan emberek szólnak hozzá az adott témához, akikkel nem érdemes szót váltani. Olyanok, akik csak üvöltik a saját meggyőződésüket, észérvekre nem nyitottak, vagy épp nem is a saját gondolataikat ismételgetik, hanem valahonnan átvett paneleket, előre kiadott szólamokat puffogtatnak. Velük beszélgetni próbálni a falra hányt borsó klasszikus esete.
És igen, én is sokszor mondogatom magamnak, hogy semmi értelme kommentháborúba keveredni. Az internetes viták végtelen spirálok, amelyekből ritkán születik valódi megértés. Sokszor csak elmegy az energiám, felmegy a vérnyomásom, és a nap végén azon kapom magam, hogy egész délután egy vadidegen emberrel vitatkoztam ahelyett, hogy valami értelmeset csináltam volna.
Mégis, van, amikor nem bírom megállni, és reagálok. Beleállok egy vitába, vagy legalább annyit írok: „Ezzel nem értek egyet.” És bár tudom, hogy annak, akinek címezem, semmit nem változtat ez a világnézetén, mégis fontosnak érzem, hogy így tegyek. Olvass még a témában
Az elmúlt évek 10 legjobb horrorfilmje, amiből idén Halloweenkor válogass
Helyesírás, telefon háttérképe: Milyen látszólag jelentéktelen dolog alapján alkotsz véleményt másokról?
„Ebéd közben a kutyával nyalatta a lábujjait” A legfurcsább dolog, amit vendégségben láttál
5 rejtett gyöngyszem falu Erdélyben, ahol mintha 1000 évet repülnél vissza az időben
Nem a vitapartnerért írok
Azért reagálok, mert tudom, kik olvassák ezeket a kommenteket. Nem a „vitapartner” (ha lehet egyáltalán így nevezni) kedvéért – róla már rég lemondtam –, hanem azokért, akik némán görgetnek, és közben szembesülnek azzal, milyen bántó hangnem uralja a közbeszédet.