Nemrég egy ismerősöm egy beszélgetés közben azt mondta nekem: „Normális emberek már nem írnak kommenteket.” Igaza lehet. Valóban, a legtöbb kommentszekcióban olyan emberek szólnak hozzá az adott témához, akikkel nem érdemes szót váltani. Olyanok, akik csak üvöltik a saját meggyőződésüket, észérvekre nem nyitottak, vagy épp nem is a saját gondolataikat ismételgetik, hanem valahonnan átvett paneleket, előre kiadott szólamokat puffogtatnak. Velük beszélgetni próbálni a falra hányt borsó klasszikus esete.
És igen, én is sokszor mondogatom magamnak, hogy semmi értelme kommentháborúba keveredni. Az internetes viták végtelen spirálok, amelyekből ritkán születik valódi megértés. Sokszor csak elmegy az energiám, felmegy a vérnyomásom, és a nap végén azon kapom magam, hogy egész délután egy vadidegen emberrel vitatkoztam ahelyett, hogy valami értelmeset csináltam volna.
Mégis, van, amikor nem bírom megállni, és reagálok. Beleállok egy vitába, vagy legalább annyit írok: „Ezzel nem értek egyet.” És bár tudom, hogy annak, akinek címezem, semmit nem változtat ez a világnézetén, mégis fontosnak érzem, hogy így tegyek. Olvass még a témában
„Ha a pasiknak megy, nem lehet túl nehéz” – 10 alkalom, amikor nőként úgy bántam a férfiakkal, mint ők a nőkkel
Nem is gondolnád – Ez lehet a hotelszoba egyik legbaktériumosabb tárgya
Senki sem politizál, mégis szinte mindenki elment szavazni – De akkor miért félünk kimondani, mit gondolunk?
Tedd szokássá: Így érdemes jelen lenned a social media felületeken 2026-ban
Nem a vitapartnerért írok
Azért reagálok, mert tudom, kik olvassák ezeket a kommenteket. Nem a „vitapartner” (ha lehet egyáltalán így nevezni) kedvéért – róla már rég lemondtam –, hanem azokért, akik némán görgetnek, és közben szembesülnek azzal, milyen bántó hangnem uralja a közbeszédet.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
