Látom magam mögött a kialvatlan, egyébként is elszigetelt édesanyát, aki végre mer beszélni arról, hogy fáradt és kimerült, és erre a kommentek között azt olvassa: „Az ilyeneknek nem is kellene gyereket szülni.”
Látom a tinédzsert, aki most fedezi fel, hogy más, mint a többiek, még ő maga sem érti pontosan, mi zajlik benne – és egy hozzászólásban szembesül vele: „Biológiai zsákutca.”
Látom azokat, akik neurodiverzitással élnek, próbálják összerakni a mindennapjaikat egy idegennek tűnő világban, miközben valaki az arcukba vágja: „Csak kifogást keresnek, mert lusták.”
Olvass még a témában
Ilyenkor nem tudok csendben maradni.