Ma is szeretem Gaiman könyveit. Ha olvasom őket, be kell látnom, hogy nem lettek rosszabbak, mint amilyenek akkor voltak, amikor még nem tudtam, mire képes az írójuk. De az alkotóval ma már nem szeretnék vacsorázni. Hallani sem szeretnék róla.
De azt hiszem, az a legfontosabb, hogy megtanuljuk: a rajongás sosem mehet a józanság rovására. A művek értékét láthatjuk, de közben nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember, aki létrehozta őket, rettenetes dolgokat tett. És talán pont ez a kettősség segíthet abban, hogy végre ne takargassuk tovább a valóságot, hanem szembenézzünk mind a két felével.
