„Van egy hétéves kislányom, úgyhogy engem abszolút az anyai érzések vezéreltek – kezdi Nikoletta, aki a Péterfy Sándor utcai kórház gyermek-traumatológiai osztályán olvasott mesét. – Eleinte kicsit izgultam, mivel nem tudtam, hogy fog zajlani ez az egész. Több könyvvel is készültem, hiszen csak a helyszínen derült ki, hogy hány éves gyereknek, kislánynak vagy kisfiúnak fogok-e olvasni. Végül a főnővérrel együtt egy „csajos” kórtermet választottunk, ahol volt egy három éves kislány is. Kartöréssel került be a kórházba és elég nehéz éjszakán volt túl, nagy fájdalmai voltak, sírdogált, hogy haza szeretne menni. Az édesanyja is eléggé el volt keseredve, úgyhogy szerintem kifejezetten örült, hogy eltereltem egy kicsit a kislány figyelmét.” – mesél tapasztalatairól Nikoletta, aki már áprilisban jelentkezett meseolvasónak, de csak novemberre jutott neki időpont. Ez is mutatja, mennyire népszerű a segíteni akarók körében az önkéntes meseolvasás.
„Nálunk még csak néhány hónapja fut ez a program, de szinte minden nap érkezik önkéntes. Magam is meglepődtem, hogy ennyiféle embert megmozgat ez lehetőség, járt már nálunk nagymama, gimnazista, családanyák, dolgozó nők és férfiak – mondja Gorove Erzsébet, a Péterfy kórház pszichológusa. Amikor hozzánk érkeznek a gyerekek, általában eléggé meg vannak ijedve. Ezt az érzést próbáljuk bennük oldani, megmutatjuk nekik a játszószobát, a kamaszokat arra biztatjuk, hogy nyugodtan hívják el a barátaikat látogatóba. Hiszen az, hogy az ember kórházban van, nem azt jelenti, hogy egész nap „vigyázzfekvésben” kell lennie – vélekedik a pszichológus. – Fontos, hogy megtalálják azokat a dolgokat, amelyek pozitívvá tehetik számukra az ittlétet. Ilyen lehet a meseolvasás is.”
Most neki kell küzdenie
A meséknek azon túl, hogy elterelik a kicsik figyelmét a kellemetlenségekről, tudjuk jól, hogy számtalan más jótékony hatása is van. Fontos szerepük van a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődésében, a történetek megnyugtatják, ellazítják őket, segítenek oldani a szorongásaikat, kiegyensúlyozottabbak lesznek, élénkebb lesz a fantáziájuk. Megismerkedhetnek általuk az élet, a halál, a barátság, a szerelem, a bátorság, a kitartás fogalmával, amelyeket egy beszélgetés során talán nem tudnánk nekik elmagyarázni. Ráadásul a mese főszereplője, vagy hőse különböző akadályokat küzd le, amellyel példát mutat nekik. És ilyen akadály lehet akár egy betegség is, amely nem csak néhány napra, de hetekre vagy akár hónapokra is ágyhoz kötheti a gyerekeket. Olvass még a témában
Füves cigi, vaginális apátia és kínzó hőhullámok -Jelek, hogy elértél a puma-pubertás időszakba
Ezt árulja el a testszagod az egészségedről
Mennyire tudnál egyedül élni? Csillagjegyed szerint így viselnéd az egyedüllétet
Inkább járok a nehezebb úton, de építek önazonos karriert – Akár segítség nélkül is
„Amikor önkéntes meseolvasó voltam, előfordult, hogy nem olvastam mesét, hanem játszottunk, együtt mondókáztunk a gyerekekkel, és ebbe szőttem bele egy-egy történetet.” – mondja Poór Mara (Mária) színész- drámapedagógus, aki jelenleg szociális gondozónak és ápolónak tanul, mellette pedig a Magyar Hospice–Palliatív Egyesület önkéntes munkatársa. Mara szerint a meseolvasásnak nem is maga a mese a lényege, hanem az, hogy valaki foglalkozzon a gyerekekkel, megnyugtassa őket, hogy átvészeljék a nehéz időszakot akkor is, ha nem tud mindig velük lenni a szülő.
