Szóval, ne söpörjük a szőnyeg alá a kihívásokat. Sőt, fogadjuk azokat örömmel. Így válhatunk csak teljesebb emberré.
Mi vagyunk az egyetlen forrásai minden változásnak, hiszen a világ nem változik, a mi szerepünk változik benne.
Szerencsére Sabi azt is elmondta, hogyan tegyük mindezt.
„Elsősorban tudnunk kell, kik vagyunk. Nem azt, hogy hívnak, – mosolyog – hanem hogy kik vagyunk valójában, milyen képességekkel rendelkezünk. Ehhez viszont időt kell töltenünk magunkkal tudatosan, rendszeresen. Nekem ez általában, napi fél – 1 óra, amit csak arra fordítok, hogy elvonulok, átgondolom és leírom, hogy az adott napon a fontosnak ítélt szituációkban, hogyan cselekedtem, mit mondtam, hogyan mondtam. Aztán a hónap végén – mindig egy adott napon-, kielemzem az egész hónapot. Így a végére kapok egy képet arról, hogy mi az, amiben javultam, és mi az, amiben még javulnom kell. Talán viccesen hangzik, és sokan azt gondolhatják, hogy időpocsékolás és szégyellik mások előtt. Ne ez számítson! Mi vagyunk az egyetlen forrásai minden változásnak, hiszen a világ nem változik, a mi szerepünk változik benne. Ez persze csak egy módszer a sok közül, de nekem jól bevált, ezért tudom ajánlani.” Olvass még a témában
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
„Megváltoztattam az összes előfizetése jelszavát” – Megcsalás utáni bosszútörténetek
Az állásinterjún törvénytelen dolgot kérdeztek tőlem – ezt válaszoltam rá
„Soha nem értek egymáshoz, mégis úgy éreztem, megcsalt” – Az érzelmi félrelépésről meséltek olvasóink
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
