A fordítottja: együtt örülni
A temetések sem csupán gyászalkalmak: gyakran kimondatlan megkönnyebbülés is társul hozzájuk, hogy nem velünk történt a tragédia. De létezik az ellenkezője is. Nevezzük játékosan örömőrömnek. A buddhista hagyományban ennek valódi neve van: mudita. Ez az önzetlen öröm, amit más boldogsága vagy sikere felett érzünk. Nyugati megfelelője lehet az a szülői büszkeség, amikor gyermekünk boldogulását látjuk. A jiddis „nachas” szó is ezt fejezi ki.
És most, hogy a kárörömöt előhoztuk az árnyékból: mit kezdjünk vele? Ünnepeljük, mert „természetes”? Vagy inkább legyünk tudatosak, amikor felbukkan? Mert – emberek lévén – előbb-utóbb fel fog.
