Öröm
„De jó, már úgyis van nekem valaki más! Emlékszel arra a szőke lányra Ádám bulijából? Kiderült, hogy pultos egy belvárosi krimóban és elmentünk oda a srácokkal, akik mondták, jó vagyok a csajnál. Elhívtam randizni és képzeld, igent mondott, szerinted oda vigyem, ahova téged is vittelek először, vagy valami puccosabb helyre?”
Ez volt a reakció, amikor én előző este – amikor eldöntöttem, hogy szakítunk – egy szemhunyásnyit nem aludtam, mert végigsírtam az éjszakát, a szerelmünket gyászolva.
Megértően
Nem akartam szakítani, mert szerettem, de túl sok rossz dolog történt velem akkoriban – anyám halála, tanulmányi és munkahelyi nehézségek, anyagi gondok, betegség – és egyszerűen nem akartam szegényt lehúzni magammal, mert jobbat érdemel. Amikor zokogva közöltem vele, hogy jobb lesz neki nélkülem, a srác ezt felelte: „A megcsalás miatt, ugye…? Ki mondta el?!” Fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél. Olvass még a témában
„Leírtam, mire vágyom és a nők szétszedtek a kommentekben” – Férfiak, mivel vívtátok ki a hölgyek haragját?
Nem terveztem, hogy az exemmel ilyen közel kerülünk újra, de a gyerekeink eldöntötték helyettünk
„Tudsz főzni?” Elmondom, miért vészjósló, ha egy férfi ezt kérdezi tőled
„Elvettem, mert ez tűnt logikusnak” – kijózanító gondolatok a nősülés mögötti motivációról
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
