Pennywise – Az (It)
Stephen King regénye, majd az abból készülő filmes adaptáció a ’90-es évek elején egy komplett generációnak okozott bohócfóbiát, a 2017-es remake hatására pedig valószínűleg egy újabb nemzedék nő fel úgy, hogy sem a bohócokat, sem a piros lufikat nem találja majd jópofa, ártatlan dolognak.
A festett arcú bohócokban eleve van valami riasztó, hiszen nem látjuk a valódi vonásaikat, nem tudjuk leolvasni az igazi érzelmeiket, és lássuk be: az ösztöneink szinte sikoltják, hogy ne bízzunk meg egy felnőtt emberben, aki tokától koponyacsúcsig fehér festékkel mázolja be a fejét.
Pennywise, a táncoló bohóc esetében pedig valóban érdemes ezekre az ösztönökre hallgatni. Olvass még a témában
„Az utolsó képsorokat képtelen vagyok újra látni.” Melyik filmet nem nézed meg többet, mert annyira felkavart?
Van egy közös pont az összes amerikai iskolai lövöldözésben
Nyaralás Budapesten: 8 szuper program, ha idén nem utazol külföldre
A legnagyobb önismereti felismerésem 40 felett – spirituális történetek
