Játszunk együtt!
Egy ismerősöm játszotta azt a játékot, hogy az utcán minden vele szembejövőnek a szemébe nézett, elmosolyodott, és az ,,áldás” szóra gondolt. Azt mondta, csodákat tesz a napjaival ez a ,,játék”. Én is kipróbáltam, és működik! Cikisnek hangzik ez a viselkedési forma, de ha belegondolunk, ugyanannyi energiába telik ,,undokul” ránézni valakire, mint boldogságot adva.
Furcsának tartom azt, hogy az utcán veszekedés mára elfogadott, mindennapos dolog, de szeretni embertársainkat és azt ki is mutatni, mosollyal, már bolondságnak, cikis dolognak hangzik. Sőt, ma már az is ritkaság számba megy, hogy az egy fedél alatt lévők áldással gondoljanak egymásra – miközben mindenki éhezi a szeretetet.
