A védőoltások ma már szigorú etikai és egészségügyi előírások mentén születnek. Az 1700-as években azonban nagyon más volt a világ, és noha a himlő elleni oltás milliók életét mentette meg, minimum kérdéses módszerrel született.
Egy fiatal fejőnő, Sarah Nelms kezén lévő, himlős elváltozásból vett gennymintát, majd azt a nyolcéves James Phipps bőrébe karcolta. Néhány napos enyhe betegség után James felépült, Jenner pedig ekkor már a valódi himlőből vett anyaggal oltotta be. James nem lett himlős, és egyetlen ember sem kapta el a kórt, akivel szoros kapcsolatban állt. A kísérlet bevált, a módszer hatékonynak bizonyult, már mai szemmel nézve etikailag minimum aggályosnak nevezhető.
Jenner védelmében azonban el kell mondanunk, hogy tényleg a segítő szándék vezérelte: az oltóanyag felfedezése után a kertjében lévő régi nyári lakot egyfajta oltóközponttá alakította, és minden vasárnap, templom után ide várta az embereket, hogy teljesen ingyen beoltsa őket. Jenner nem értette, nem érthette a tudományt az oltóanyaga mögött, ekkor még nem voltak ismertek a vírusok vagy az immunrendszer természete. Csak azt tudta, hogy az oltás működik, és hogy a járvány leküzdéséhez arra van szükség, hogy minél több embert beoltsanak.
Éppen ezért saját oltómissziója mellett vidéki orvosoknak is mintákat küldött, arra biztatva őket, hogy ők is oltsák be a pácienseiket. Jenner ezekért az oltóanyagokért sem kért pénzt.
A módszer meghódította a világot
Miután Jenner publikálta az eredményeit, a vakcina híre gyorsan elterjedt Európában, majd IV. Károly spanyol királynak köszönhetően – aki maga is több családtagját elvesztette a himlőben – az egész világon híre ment.
1803-ban egy hajó, fedélzetén 22 árvával, akik a vakcina élő hordozóiként utaztak, Dél-Amerikába indult. Mivel nem volt ismert eljárás, amivel az otlóanyagot tömegesen előállíthatták volna, az egyetlen megoldás az volt, ha az egyik gyerek a másiktól kapta meg azt.
Miután a gyerekeket beoltották, néhány napon belül megjelent rajta a himlő enyhe formája, amiből aztán mintát véve beoltották a következő gyereket, majd a következőt és a következőt.
Ma már persze árva gyerekeket használni gyógyszerhordozóként szintén olyan gondolat, amitől feláll a szőr az ember hátán, de az 1800-as években az orvosetika messze nem volt olyan fejlett és szigorú, mint napjainkban. Az árvákkal megpakolt hajónak, és Jenner erőfeszítéseinek köszönhetően azonban a felfedezést követő 20 évben a védőoltás emberek millióinak életét mentette meg. A himlő elleni oltás hamarosan az egész világon bevett gyakorlattá vált, 1979-re pedig sikerült teljesen felszámolni a betegséget.
Edward Jenner módszerei mai szemmel nézve már megkérdőjelezhetőek, tudományos eredményei azonban vitathatatlanok: nem csak egy borzasztó betegséget sikerült legyőznie, de megteremtette a legelső védőoltást is, melynek nyomán aztán más védőoltások is születtek.
Jenner 1823. január 26-án halt meg stroke-ban, miután az azt megelőző napon súlyos belső vérzése lett, és jobb oldala is lebénult. 73 éves volt. Gyermekei közül kettő élte túl, Robert és Catherine. Idősebb fia, Edward 1810-ben, 21 éves korában halt meg tuberkolózisban – egy olyan betegségben, amely ellen az 1921 óta kötelező védőoltást ma Magyarországon elsőként, még a kórházban kapják meg az újszülöttek.