Ki volt a legegocentrikusabb személy, akivel valaha dolgod volt?

5. Vidék

A menyasszonyom húga, akit azon kaptam az esküvőmön, hogy a nagyszüleimnek és anyáméknak magyarázza, hogy a vidéki emberek milyen elmaradottak és ő mennyivel több impulzusnak volt kitéve, mivel városban nőtt fel. Mondanom sem kell, az egész családom vidéki. Ennek ellenére mind a négy idős ember mosolyogva hallgatta a sületlenséget amit összehordott, mert „elmaradottságuk” ellenére nem akarták elrontani az esküvőmet.

6. Ismeretlen ismerős

Az a volt kolléganőm, Dóra, aki az egyik felettesem volt és arra sem vette a fáradtságot, hogy köszönjön nekem. Csak akkor szólt hozzám, amikor kurtán kért valamit, de mindenkivel így bánt, aki alatta dolgozott. Egyedül a feletteseivel volt nyájas. Végül kiléptem és évekkel később összefutottam vele egy koncerten, amin a bátyámmal voltam, aki ismert énekes. Dóra nagy mosollyal odajött üdvözölni – ami nyilván a bátyámnak szólt – én pedig zavartságot színleltem és úgy tettem, mint aki nem emlékszik rá. Öröm volt nézni, ahogy a mosoly leolvad az arcáról.

7. A ráébredés

Nagynéném, aki egész életében nem törődött senki mással, csak saját magával, majd egy családi banzájon kifejtette, hogy rájött: ő egy „empata.” Még a nagymamám is úgy szakadt a nevetéstől, hogy kicsurrant a könnye.

8. Evickélve

A bátyám, aki mindenkinél mindent jobban tud. Elmentünk táborba és kérdezte a vezető, hogy tudunk-e evezni. Én mondtam, hogy nem és beosztottak valaki mellé aki tudott, de bátyám hamarabb harapta volna le a nyelvét, minthogy elismerje, hogy nem ért valamihez. Határozott igennel válaszolt és egy lány mögé ültették.

Természetesen fogalma nem volt, mit kell csinálni és először körbe-körbe forogtak – míg a vezető kiabálta nekik az instrukciókat – majd beborultak a vízbe. Életemben nem szórakoztam még olyan jó, mindene elázott. Később persze megvert, amiért kinevettem, de azóta is dédelgetem ezt az emléket.