Anyós
Anyósom megmérgezte az életem és mindig ócsárolt: rosszul főzök, nem takarítok stb. Mikor legközelebb mentünk hozzájuk, vittem egy zacskóban port és szöszt, amit a porszívózsákból gyűjtöttem. Titokban szórtam a padlóra – mindenki zoknija piszkos lett – majd a kanapéjára is. Ebéd után látványosan lehuppantam a bútorra és csak úgy szállt a por mindenfelé. Apósom teljesen kiakadt anyósra, azt kérdezte: „Te mikor takarítottál utoljára?!” Anyósom döbbent arca örökre az agyamba égett.
Az állat
Egy koszos, vad kóbormacska mindig a kocsim motorháztetejére kakált a munkahelyem parkolójában. Elegem lett, ezért csapdával befogtam, elvittem orvoshoz, meggyógyíttattam, ivartalaníttattam, enni adtam neki és befogadtam. Azóta sem engedtem el, most is itt dorombol mellettem.
Olvass még a témában
„A tél nem ellenség, hanem lehetőség.” – Így tanultam meg élvezni a rövid nappalokat
Miért kezdtem el minden reggel gyömbéres citromos teát inni, és mit vettem észre magamon
Életem egyik legfájdalmasabb döntése volt: Mikor van itt az ideje elengedni a beteg állatainkat?
A lelkednek igen, a testednek nem tesz jót, ha a kutyáddal alszol
A falat
Az unokatestvérem mindig sportot űzött abból, hogy a legjobb falatot kilopta a tányéromról. Az egész gyerekkorom megkeserítette ez a szokása, de a szüleimet sosem érdekelte. Egyszer viszont rendeltem a netről egy iszonyú csípős chilit, aminek összezúztam a magját és az egyik sütibe rejtettem. Tudtam, hogy amint kiszedem a tányérra a süteményt, el fogja csenni, így is lett. Életem legkielégítőbb órái következtek: először diadalmasan vigyorogva rágott, majd elvörösödött és köhögni kezdett. Egy teljes napon keresztül szenvedett, üvöltött és agonizált. És soha többet nem nyúlt a kajámhoz.
A cikk folytatódik, lapozz!
